Chile

Kalandjaim során volt lehetőségem megismerkedni a chilei konyhával is. Ebben a bejegyzésben megpróbálok egy rövid, de a lehetőségekhez mérten átfogó képet adni a hagyományos helyi ételekről, mint a cazuela de vacuno vagy a curanto.

Ez az írás egy kicsit rendhagyó lesz, ugyanis az eddigiekkel ellentétben ez nem arról fog szólni, hogy merre jártam vagy mit csináltam. Egy utazás nem lehet teljes anélkül, hogy az ember meg ne kóstolná az adott ország jellegzetes ételeit.

Az első három hetet Argentínában töltöttem, ahol nagyon nagy élmények nem értek (és később sem). Eddig annyit sikerült megtudni, hogy nemzeti ételük a steak. Ezek kívül pedig számtalan helyen lehet venni hamburgert, hotdogot és hasonló remek ételeket. Ezt próbálta egy kicsit színesebbé tenni a choripan és társai, ami hotdogszerű dolog, csak ebben sült kolbász van (chorizo + pan). Mindezek fejébe minden nagyon drága.

Természetesen úton-útfélen lehet kapni empanadas-t. Én azt mondanám, ez egy töltött péksüti. Többféle ízű van, a leggyakoribb a sajtos, sajtos-csirkés, csirkés és a napolitano (milánói szósz töltelék). A lényeg, hogy az alapíz általában nem édes, hanem sós.

Menu del día

Ilyen tapasztalattal, új élményekre „kiéhezve” érkeztem meg Puerto Natalesbe. A városban mászkálva és az első nagy túrára készülve az egyik étterem elé kirakott táblán erre figyeltem fel: menú del día, háromfogásos ebéd, $4000 (1750 Ft). Rögtön bementem, és kértem is egyet. Nagyon kellemes meglepetés ért. Húsleves volt valamilyen vörös húsból, de számomra ismeretlen fűszerezéssel. Ettől egy kicsit savanyú ízt kapott, de csak annyit, hogy éppen jó legyen. A főétel sült csirkeszárny volt krumplival, ami ugyan nem volt annyira különleges, de szintén finom volt, desszertnek pedig valami zselés gyümölcsös édességet adtak. Ez az ebéd annyira bejött, hogy természetes volt, hogy másnap is ide jöjjek. A későbbiekben ez a napi menü biztos pont lett, és folyamatosan figyeltem, milyen lehetőségek vannak.

A chilei ételek egyébként nekem nagyon hasonlónak tűntek az európaihoz (egyelőre tekintsünk el a tenger adta lehetőségektől). Ahogy korábban már írtam, Chilébe elég sok német bevándorló jött, és kétség nem fér hozzá, a kuchen-en kívül hozták magukkal egyéb ételeiket is. Így fordulhatott elő, hogy az egyik nap a szokásos savanykás leves után kihoztak nekem egy pár hurkát spagettivel. Finom volt egyébként ez is, mint (majdnem) minden más, de nem erre számítottam, amikor a pincérfiú azt mondta, hogy valami kolbászféle a kaja. A desszert egy teljesen átlagos kompót volt.

Külön tetszik egyébként, hogy minden menü előtt automatikusan hoznak egy kis étványgerjesztőt. Ez egy pár apró cipó vagy kenyér, vaj, és hozzá apróra vágott zöldségek bepácolva.

Chilei specialitások

Az első igazi specialitás egy leves volt, a cazuela de vacuno. Mint a neve is mutatja, ebben van egy nagy darab marhahús (vacuno), aztán teledobálják még mindenfélével, mint sütőtök, rizs, és egy kevés kukorica is kerül bele csövestől. Elég sűrű és kiadós, nem is szoktak mellé mást adni, főételként fogyasztják.

Mivel Chile egy nagyon hosszú és keskeny ország egy nagyon hosszú tengerparttal (óceán), természetesen a halak és a tenger gyümölcseiből készült ételek szerves részét képezik a gasztronómiájuknak. Van természetesen sült hal, többnyire valamilyen krumplival. Kétféle van általában, az olcsóbb merluza, és a drágább congrio, ha valaki nem éri be az olcsóbbal. Mivel a merluza is nagyon finom, én beértem ezzel.

Paila marina: ez egy tengeri herkentyűkből készült pörkölt vagy leves. Bár mindenfelé lehet kapni, ezt nem próbáltam, így ettől pontosabban nem tudom.

Bár eredetileg Peruból, a moche indiánoktól indult, egész Latin-Amerikában népszerű a ceviche. Ez vagy halból, de inkább egyéb tenger gyümölcseiből készült egyszerű étel. Mivel ezek nyersen kerülnek bele, frissen kell elfogyasztani. Fontos, hogy valamilyen citrusfélével izesítik, ez közös mindegyikben. Ezen kívül kerülhet bele többféle fűszer is, akár csípős is, egyéni ízlésnek megfelelően.

A cevichén kívül sok egyéb étellel is megismerkedtem Chiloé szigetén. Akkor részletesen írtam a curanto-ról és a milcao-ról. Nem írtam viszont a papas rellenas-ról. Ez szó szerint töltött krumplit jelent, és nem is cáfolt rá a nevére. A krumpliból először valami pürészerűt készítenek, ebbe kerül a hús, amit aztán bebundázva kisütnek. Ezt már inkább gyorséttermekben vagy piacon lehet kapni, ennek ellenére meglepően (nagyon) finom, és jól is lehet lakni eggyel.

Nagyon sokáig vadásztam a pastel de choclo-ra. Végül Santiagoban sikerült találni. Ennek alapja a csirkehús és a kukorica. Először a kukoricából kását csinálnak, ezzel terítik be a csirkehúst, adnak még hozzá egy pár dolgot, például hagymát, majd az egészet egy kerámia tálban megsütik. A kukorica miatt egy kicsit édes íze van.

Édességek

Szintén írtam már korábban az óriási szeletekben árult kuchen-ról és torta-ról (igen, így hívják itt is). Természetesen ezekből is minél többet ki akartam próbálni, ami sikerült is. Mind nagyon finom volt, kivéve talán a mixta változatot, de a csokitorta és a gyümölcstorta mind nagyon jó. Az egyik legjobb talán az a csokitorta volt, aminek a tetejét áfonyával és málnával szórták tele.

És akkor még egy néhány helyi specialitás.

Manjar (Argentínában dulce de leche): Nutellára hasonlító karamellás krém. A boltban nagy és óriási között többféle méretben kapható, egy fél polcsort elfoglalva. A Dél-Amerikában töltött harmadik nap reggelén unod meg. A tipikus argentin hostelreggeli ugyanis valami kenyérféle, vaj, lekvár, dulce de leche és kávé/tea. Ennyi. Chilében ezen kívül egy normális hostelben van müzli, tej, gyümölcslé, friss gyümölcs, sajt, esetleg még sonka is.

A legmegrázóbb élmény egy argentin fagyi volt. A háromféle csokifagyi közül valami hangzatos nevű csodacsokit kértem. Ennek az egyik fele finom volt, a másik fele meg dulce de leche.

Alfajores: két kör alakú linzer közé töltött valami. A valami lehet csoki, többféle gyümölcsből készült lekvár (pl. málna vagy szeder), és… manjar. Opcionálisan az egész be lehet vonva csokival.

Cuchuflí: egy ostyából készült vékony cső, megtöltve… igen, manjarral. Opcionálisan be lehet vonva csokival.

Mote con huesillos: na ez egy furcsa valami. Búza van beáztatva valami édes barna lébe, és ebbe megy még egy egész barack.

Gyümölcsök

Errefelé elég sok olyan gyümölcs megterem, amit eddig még csak képen láttam, amikor a kolumbiai couchsurfer-em megmutatta. A mangót még simán felismerem (ezt hogy kell megenni úgy, hogy az ember ne legyen csuklóig maszatos?), a kaktuszgyümölcsöt pedig rövid nyomozás után, de a többivel gondban vagyok.

Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik napi menü mellé kértem gyümölcslevet. Mivel a két lehetőség közül a málnát ismertem, a másikat kértem, pedig annak a nevét sem értettem. Ez a másik egy fehér színű lé formájában érkezett, és annyira finom volt, hogy nem értem be azzal, hogy a „másik”, hanem kiderítettem, hogy ez chirimoya. Függő lettem, ami nem csoda, hiszen Mark Twain szerint ez „the most delicious fruit known to men”. Ettem már ilyen joghurtot, de frisset azóta sem sikerült találni. Ennek a következményei az alábbi elkeseredett próbálkozások.

Pepino dulce: azaz édes uborka, de leginkább romlott sárgadinnyére hasonlított.

Kiwano (tüskés dinnye): kívül narancssárga, belül kocsonyás állagú zöld gyümölcs. A pepino dulce-nél eggyel jobb, de ez sem lett a kedvencem.

Italok

Ehhez még nem volt túl sok szerencsém. A chilei borok tudtommal nemzetközi szinten is elismertek. Én is megkóstoltam egyet, és nem kellett csalódnom benne. Mivel nem különösebben értek a borokhoz, ennél többet nem is mondanék.

Pisco sour: Igen népszerű ital Chilében. Kellemes ízű, nem túl erős koktél.

Jote: a Valparaiso városnéző túra végén felespohárban nagy lelkesen felszolgált „helyi specialitás”. Ki kellett találni, hogy miből van. 1:1 arányú boroskóla. A jote ezen kívül még keselyűt is jelent, szlengben pedig csajokra vadászó férfit. Ha túl sok jote-t iszol egy buliban, könnyen jote lehet belőled.

Ezen kívül egyszer desszert helyett egy kis digestive-et választottam (többször nem volt lehetőség, azért csak egyszer). Háromféle íz közül lehetett választani, én a mentásat kértem. Ez is egy likőr volt, az íze pedig olyan, mintha Ouzo-t kevertünk volna össze gyermekkorunk kanalas orvosságával. Nem volt rossz egyébként.

Ennyire futotta a gyűjtögetésből. Lassan végleg elhagyom Chilét, így több jellegzetes étel valószínűleg nem kerülne már fel a listára.