Peru

Az Inka Birodalom legfontosabb ünnepe a téli napforduló volt. Inti, a Napisten újjászületése az új év kezdetét is jelentette számukra. Az Inti Raymi ma az egyik legnagyobb fesztivál Peruban, amit technikai okokból három nappal később tartanak. Cuscót már napokkal előtte ellepik a felvonuló csoportok és a turisták.

Végre megérkeztem Cuscoba, ami utazásom legfontosabb állomásának tekinthető. Az elkövetkező hetekre itt rendeztem be a főhadiszállásom, ahonnan hosszabb-rövidebb időkre mozdultam ki.

Cusco, az ősi főváros

Hogy miért fontos Cusco? Az Inka Birodalom miatt. Ez volt a birodalom központja mind adminisztratív, mind politikai, mind katonai szempontból. A perui alkotmány az ország történelmi fővárosaként definiálja. A közelben található Urubamba-folyó völgyét, ahol számtalan inka lelőhely és emlék található, ma egyszerűen egyszerűen csak Szent Völgyként emlegetik. És végül, de nem utolsó sorban mindenki innen indul Machu Picchuba, válassza a megközelítés bármilyen formáját is.

Az első inka testvérpár

Ahogy azt már korábban megemlítettem, a legenda szerint a Titicaca-tóban megszületett Inti és Mama Killa, a napisten és a holdistennő. Úgy látszik, hogy az inkák nem idegenkedtek annyira a testvérházasságoktól, ugyanis kettejük románcából megszületett Manco Cápac és Mama Ocllo, az első inka testvérpár. A napisten leküldte őket a földre, akik a Pacaritambo-barlangon keresztül érkeztek meg. Manco Cápac egy arany sétapálcát is kapott. Inti arra utasította őket, hogy azon a helyen, ahol a sétapálca elmerül a földben, építsenek egy templomot az ő tiszteletére. Ez a hely pedig nem volt más, mint Qosqo.

A valóság persze egy kicsit más. Az inkákat megelőzően a killke civilizáció élt itt. A város északnyugati részén található Sacsayhuaman (Saksaywaman) erődöt is ők építették, és találtak a közelében országutakat és vízvezetékeket is. Manco Capác azonban valóságos személy volt. Az ő vezetése alatt alapítottak valahol ezen a helyen egy kicsi városállamot. Leszármazottai pedig terjeszkedni kezdtek, és egyre nagyobb terület birtokosai lettek. Folytatták, amit a killák Sacsayhuamanban elkezdtek.

Pachacuti és a birodalom felemelkedése

Ugorjunk egyet az időben, egészen Pachacuti Inca Yupanqui koráig. Ő volt az, aki a korábbi Cuscoi Királyságot az Inka Birodalommá alakította át. A birodalmat Tawantinsuyu-nak nevezték el, ami négy tartományt (suyu vagy suyo) jelent. Északon volt Chinchaysuyu, az amazóniai esőerdők felől Antisuyu, délre Kollasuyu, a kollák lakta rész, és a legkisebb tartomány, Kuntisuyu, délnyugatra az óceán felé. A négy tartományba tartó út a város egykori és mai főteréről, a Plaza de Armasról indult. Ezeket ma is táblák jelzik a megfelelő utcákon. Pachacuti állítólag újratervezte Cuscot is, hogy az az egyik szent állatukat, egy pumát formázzon meg. A puma feje a Sacsayhuaman erőd, a lábai közötti rész pedig a Plaza de Armas.

Az inka szó egyébként a kecsua nyelvben uralkodót vagy urat jelent, és az uralkodó család tagjaira hivatkoztak vele (lásd fent, Pachacuti nevében). Az inkák a teljes népesség elég kis hányadát tették ki. A spanyoloknak köszönhetően azonban ez is rosszul került át a köztudatba. Ők a teljes népességre használták, az Inka Birodalom pedig számukra mindenkit jelentett, akivel útjuk során találkoztak és leigáztak.

Körmenetek és felvonulások az Inti Raymi előtt

Cuscoba az Inti Raymi előtt két nappal érkeztem meg. Lehetett rá számítani, hogy a város már a feje tetején fog állni, és így is volt. Cusco főutcáján, az Avenida El Sol-on (Nap sugárút) és a Plaza de Armason már javában ment a felvonulás. Eddig csak tévében láttam ilyet. A templomokból előhozták mindenféle szentjeik szobrát, hogy díszes emelvényeken körbehordozzák. Egy-egy ilyen cipeléséhez nagyjából 20 ember kell. Vállukra tesznek egy párnát, majd két oldalról aláállnak, és nekidőlve elindulnak vele. Közben még egy-két ember teljes erőből nyomja a megfelelő irányba az egész csoportot, hogy tartani tudják az irányt. Minden ilyen előtt egy díszes zászlót is visznek, az egészet pedig egy teljes zenekar kíséri. A szent előtt gyerek visznek egy óriási asztalfélét is, amire pihenők idején teszik le a szobrot. A gyerekek ugyanúgy küszködnek az asztal súlya alatt, mint a felnőttek a szentjük súlya alatt.

Csoportok tradicionális öltözetben

A felvonulás másnap is folytatódott. Ez a nap már sokkal inkább szólt az őslakos hagyományokról, mint a keresztény szentekről. A város szinte minden szervezete képviseltette magát, és gyanítom, hogy máshonnan is sokan érkeztek. Különböző színes népviseletbe öltözött táncos csoportok követték egymást végeláthatatlan sorban. A rendőrség is kitett magáért. Igen, itt lehet gondolni a tér egyik oldalán sorfalat álló sisakos-pajzsos rohamrendőrökre is, de én nem erre gondoltam. Az egyik legnépesebb felvonuló csoport az övék volt. Több száz táncossal érkeztek, és percekig tartott, míg elhaladtak előttem.

Nehezen hagytam ott a felvonulást, de egy-két dolgot muszáj volt elintézni (másnap nemzeti ünnep). Este sikerült visszajönni, és folytatni. Azt hiszem, nem maradtam le semmiről. Már besötétedett, de a felvonulók csak jöttek és jöttek. Végül meg sem vártam a végét, nem tudom, aznap meddig tarthatott az egész.

Az Inti Raymi

Aztán eljött a nagy nap, az Inti Raymi napja. Azt már tudjuk, hogy ő a Napisten, és nagyon fontos szerepet tölt be az inkák életében. Az Inti Raymi az ő napja, a Napfesztivál. Az ünnepséget (majdnem) a téli napfordulókor tartják. Erről egy kicsit bővebben lehet olvasni a Hello Magyarok! blogon.

Az inkák, és más régebbi civilizációk számára is, a téli napforduló jelenti az új év kezdetét is. Egyébként nagyon sok épületük úgy van tájolva, hogy az évnek ezen az egyetlen napján a felkelő Nap fénye valamilyen fontos pontot világítson meg. Ilyen például a Machu Picchuban található Naptemplom, de a Szent Völgy más állomásainál is találhatunk ilyet, pl. Pisac romjainál.

Qoricancha Templom, az ünnepség kezdete

Az ünnepség reggel nyolckor kezdődik a Qorikancha templomnál. A legfőbb inka itt köszönti az új napot.

Felvonulás a Plaza de Armason

Ezután a tömeg a Plaza de Armasra vonul, ahol körbehordozzák a Napistent és a Holdistennőt. Az egész ünnepségen nagyon sok szereplő vesz részt. Különböző színes ruhákba öltözött csapatok mutatnak be különféle táncokat.

Inka jelenet a Sacsayhuaman erődnél

A legfőbb állomás azonban a Sacsayhuaman erőd, ahol egy borsos árú jegy ellenében az ott felállított lelátókról lehet végignézni a műsort. Itt egy kisebb színdarabot adnak elő, ahol a négy tartomány küldötte beszámol az elmúlt év eredményeiről. Ezután közösen fohászkodnak a Napistenhez, majd lámákat is áldoznak, hogy biztosan elnyerjék istenük kegyeit. Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy ez a rész már csak színjáték, egy lámát sem áldoznak fel. A téren valóban voltak lámák, ám amikor ez a jelenet következett, mindent úgy csináltak, hogy nagyon szorosan körbe álltak, és semmit sem lehetett látni. Ezt a szoros kört egészen addig tartották, amíg a láma szívét be nem mutatták a közönségnek, ami szintén nem tűnt valódinak.

Az egész előadás kecsua nyelven zajlik. Az egész ettől lesz nagyon eredeti és hiteles. Az embert furcsa bizsergés járja át, amikor az érces hangú vezetők a napistenhez fohászkodnak. Ugyanakkor ez az egésznek a hátránya is egyben. Adtak szövegkönyvet, amiben benne van spanyol, kecsua és angol nyelven a történet, de még ezzel együtt is elég nehéz követni, hogy éppen mi történik (a kecsua részben megtalálni, hogy hol tartanak, majd összevetni az angol fordítással). Így a vége felé az egész előadás egy kicsit unalmassá válik. Sok ember gondolhatta így, mert a színdarab vége előtt elkezdték elhagyni a lelátókat. Mire az utolsó táncos jelenetek kerültek sorra, a tribünök előtt mászkáló emberektől már alig lehetett látni valamit.

Mindent összevetve azért úgy gondolom, érdemes egyszer az életben megnézni az Inti Raymit, ha valaki megteheti.