A Magas-Andok és az Huascarán Nemzeti Park

Peru legszebb tájait rejti az ország közepén található Cordillera Blanca. Itt található a 7000 métert közelítő Huascarán. A nemzeti parkban csodálatos színekben pompázó tengerszemek és havas hegycsúcsok és broméliák között túrázhatunk. Felejthetetlen látvány nyújt Pastoruri-gleccser vagy a Laguna 69 kék vize.

A sok városnézéssel és kulturális programmal eltöltött idő után már nagyon hiányzott egy kis túrázás. Alig vártam, hogy megérkezzek Huarazba, a Cordillera Blanca (Fehér-Kordillerák) „fővárosába”.

Huaraz, a Cordillera Blanca „fővárosa”

A város 3100 méteres magasságban fekszik. A partvidéken töltött hetek azt is jelentették, hogy az akklimatizációmból nem sok maradt mostanra. Éreztem, hogy egy darabig most megint nem ugrálhatok. Megúsztam fejfájás nélkül, de ahogy a két hátizsákkal gyalogoltam a hostel felé, éreztem, hogy kevés az oxigén. Az első napon nem is csináltam semmi különöset, csak a városban mászkáltam, és megnéztem az egyetlen látnivalót, a Museo Arqueológico de Ancash-t. Ez nem valami nagy, így a limai múzeumok után sok újat nem tudott mutatni.

Huaraz főtere a katedrálissal
Huaraz főtere a katedrálissal

Wari romok a hegyek között

A következő napra sem akartam még túlságosan megerőltető dolgot szervezni. Huaraztól nem túl messze és nem is túl magasan Willkawain és Ichic-Willkawain romjai, amit a warik építettek. Ezeket vettem célba. Először Ichic-Willkawainba mentem, mert az volt tervem, hogy Willkawain után egy termálfürdőben fejezem be a napot. Ezzel nem volt szerencsém, mert itt, teljesen logikátlan módon nem lehet belépőt venni. Elmentem a másikhoz, megvettem a jegyet, de itt meg valami gond volt a tetővel, ezért javasolták, hogy előbb nézzem meg a másikat. Tiszta szerencse, hogy a kettő közel van egymáshoz. A jó dolog, hogy mindkét helyen mindenhova be lehet mászni. A bejáratok elég szűkek, ezért a hátizsákomat inkább kint is hagytam.

Ichic-Willkawain romjai
Ichic-Willkawain romjai
Járatok Willkawain épületében
Járatok Willkawain épületében

A két hely közötti ingázás közben találtam egy táblát, ami a Laguna Ahuac tengerszem felé vezető út elejét jelölte. Lemondtam a termálfürdőzésről, mert úgy gondoltam, jobb lesz, ha aznap felmegyek legalább 4000 méterig. Mivel könnyű napot terveztem, már délután fél három lett, mire elindultam. Valószínű volt, hogy a tavacskát nem érem el. 4200-ig jutottam, amit rendesen éreztem is. Akklimatizációnak pont megfelelő. Fél ötkor visszafordultam, és utolértem a három perui lányt, akikkel előtte találkoztam. Onnantól velük mentem, remélve, hogy segítenek majd a városba való visszajutásban.

A Cordillera Blanca hófödte csúcsai a távolban a Laguna Ahuac felé vezető úton
A Fehér-Kordillerák hófödte csúcsai a távolban a Laguna Ahuac felé vezető úton

Másnap pihenőt tartottam, ami annyit jelent, hogy nem túráztam. A Kordillerák másik oldalán van egy kihagyhatatlan látnivaló, Chavín de Huántar romjai, amiről a következő bejegyzés szól majd.

5100 méter fölött a Pastoruri-gleccsernél

Ezután egy buszos útra jelentkeztem, két okból. A Pastoruri-gleccserhez elég nehezen, csak többnapos túrázással lehet eljutni. Másrészt elég magasan, 5100 méter felett van. Úgy gondoltam, jobb lesz ide a könnyebb utat választani, és az erőmet és időmet másra tartalékolni. Mint azt már megszokhattuk, az ilyen buszozások több látnivalót érintenek. Az első fényképmegálló a Laguna Patacocha mellett volt, ami már pont az Huascarán parkon belül található. Ezután havasi broméliák (Puya Raimondii) mellett álltunk meg. Ezek Peruban és Bolíviában őshonosak, és csak 3000 méter felett élnek. Ez a legnagyobb broméliaféle, akár a tíz méteres magasságot is eléri. Életében csak egyszer virágzik és terem, amire több évet is várni kell, emiatt veszélyeztetett faj. Mellesleg az ananász rokona.

Laguna Patacocha
Laguna Patacocha
Havasi broméliák (Puya Raimondii) az Huascarán Nemzeti Parkban
Havasi broméliák (Puya Raimondii) az Huascarán Nemzeti Parkban
Kristálytiszta vízű tavacska az Huascarán Nemzeti Parkban
Kristálytiszta vízű tavacska

A gleccser előtt több megálló nem volt. A parkolótól még várt ránk egy félórás gyaloglás, de ez egyáltalán nem volt megerőltető. Az időjárással szerencsénk volt, a napot csak néha takarta el egy-egy felhő. Elég sok időt kaptunk, hogy minden irányból megnézhessük.

A Pastoruri-gleccser és az oda vezető kövezett út
A Pastoruri-gleccser és az oda vezető kövezett út
A Pastoruri-gleccser és tükörképe a sima víztükrön
A Pastoruri-gleccser

Visszafelé ismét megálltunk egy helyen, a Bofedal gejzírnél. Ennek csak a neve hangzik ilyen jól, valójában nem gejzír, és nem volt igazán látványos sem. A föld mélyén lebomló anyagok gázokat képeznek, ami egy lápos területen, a víz alatt tör fel. Ettől úgy tűnik, mintha a víz folyamatosan pezsegne.

Bofedal gejzír
Bofedal gejzír, ami valójában nem is gejzír

Túrák az Huascarán Nemzeti Parkban

Laguna Churup

A következő napra önálló túrát terveztem a Laguna Churuphoz, 4450 méter magasra. Ennek a kiindulópontja elég közel van Huarazhoz, és colectivóval is el lehet ide jutni. A hostelben reggel eléggé elment az idő, mire sikerült újabb éjszakákat lefoglalni, de muszáj volt kivárni a sorom, ha nem akartam úgy járni, mint a két brit lány, akiknek már nem jutott ágy aznap estére. Pitecig akartam menni, de a sofőr azt mondta, csak Llupáig megy, pont azért, mert már késő van. Az indulás is dél-amerikai tempóban történt, így a busszal sem sikerült behozni a lemaradást.

Meredeken emelkedő ösvény a Laguna Churup felé
Az ösvény meredeken emelkedik a Laguna Churup felé

Mire Pitecig elgyalogoltam, eljött az ebédidő. Számolgattam, és elvileg még bele kellett férjen a dolog. Az út időnként elég meredek volt. Hamar szép panoráma nyílt a völgyre. A tengerszemet a két lehetséges útvonal közül a kilátópont felől közelítettem meg. Ekkor nagyon csúnya felhők kezdtek gyülekezni. Szerencsére a nagy zuhé pont elkerült, és még a nap is kikacsintott egy kicsit. A nagy tó felett még egy kisebb tengerszem is van, a Laguna Churupita (kicsi Churup). Ezt sem akartam kihagyni. Az ösvény elejét elég sokáig kellett keresni, amivel szintén elment valamennyi idő. Az itteni gleccser nem elégedett meg egy morénával, ami mögött a Churup van. Épített még egyet, amit meg kellett mászni, hogy a kicsi tavacskát is megláthassam. Ez még sokkal szebb volt, mint a nagy. A látvány kárpótolt a fáradságért.

Laguna Churup
Laguna Churup
Laguna Churupita
Laguna Churupita (Kicsi Churup)

Kecsua autóstop

Ekkor újabb felhők jöttek, és dörögni is kezdett. Ideje volt nagyon gyorsan elindulni visszafelé, mielőtt a villámok ideérnek. Visszafelé a másik úton mentem, ami elvileg rövidebb és gyorsabb lett volna. Amit nem tudtam, hogy itt elég sok rész van, ahol gumikötelekbe kapaszkodva kell lemenni. Ezeket alig találtam meg, úgyhogy az eső utolért. Először csak kicsit esett, aztán nagyon. Végül csak visszaértem Pitecig, ahonnan természetesen addigra már minden busz elment, így most sem úsztam meg az extra gyaloglást Llupáig. Mire odaértem, már teljesen besötétedett, ömlött az eső, és a villámok is közel csapkodtak. Egyáltalán nem volt jó érzés itt lenni. Amikor visszaértem, pont arra járt egy mikrobusz, ami fel is vett. Egy idős házaspár utazott benne. A néninek Limába kellett menni az esti busszal. A bácsi nem nagyon vezethet, szinte lépésben haladtunk, de legalább végre nem a zuhogó esőben voltam. Huarazba este nyolcra értünk vissza ezzel a tempóval.

Sötét viharfelhők gyülekeznek az Huascarán Nemzeti Parkban
Sötét viharfelhők gyülekeznek

Az Artesonraju, azaz a Paramount-hegy

Kicsit változtak a terveim a túrákat illetően. Kiderült, hogy Yungayban nem nagyon van szállás, ahonnan a többi túrát akartam indítani (ezért kellett még Huarazban maradnom). Nem tudtam megúszni a korán keléseket és a hosszú buszozásokat. Két nap múlva a Paramount-hegy felé vettük az irányt. Ennek a rendes neve Nevado Arteson vagy Artesonraju (a raju havas hegyet jelent), de állítólag ez a hegy szerepel a Paramount Pictures logójában, innen a név. Az út a Laguna Perón mellől indul. Innen még csak a szép szabályos Nevado Piramide látszik a tó mögött.

A Nevado Pirámide és a Parón-tó
A Nevado Pirámide és a Parón-tó

Az egyik sziklás morénára felmászva, a Piramidetől balra félig láthatóvá válik a Paramount is. A tavat egyébként még öt másik raju veszi körül, amelyek közül a legkisebb is 5600 méter magas, de három is 6000 fölé emelkedik. A legmagasabb az Huandoy négyes csúcsa közül az egyik. A táj itt teljesen más volt, mint a Churup mellett. A mozgó köveken nagyon kellett vigyázni, a tó pedig sötétkék helyett élénk türkiz színben tündökölt. Sajnos a Churupnál sikerült túlerőltetni a jobb térdemben egy ínszalagot, ami nagyon sajgott lefelé.

A Nevado Pirámide (Piramis-hegy) a Parón-tó mögött
A Nevado Pirámide (Piramis-hegy, 5885 m) a Parón-tó mögött
A Nevado Pirámide, a Paramount-hegy és a Parón-tó
A Nevado Pirámide, a Paramount-hegy (balra, félig takarásban) és a Parón-tó

Laguna 69

Hátra volt viszont még egy tó, ami egyszerűen csak a Laguna 69 nevet kapta. Ez egy völggyel arrébb található. A völgy bal oldalán az Huandoy négyes csúcsa közül a déli kísér. Jobbról Peru legmagasabb hegye, és egyben a park névadó hegye, az Huascarán kettős csúcsában gyönyörködhetünk (6652 és 6768 méter). Ha valaki erre jár, és valamiért csak egy túrát tud bevállalni, az ez legyen. A séta előtt még van egy megálló, a Lagunas Llanganuco mellett, ami két tó, és ezek mellett egy könnyebb ösvény található.

Az Huascarán kettős csúcsa
A nemzeti park névadója, az Huascarán kettős csúcsa
Vízesés és havas hegycsúcs a Fehér-Kordillerákban a Laguna 69 felé
Ez a havas hegycsúcs sokáig kísért a Laguna 69 felé

A Laguna 69 felé a táj nagyon változatos. Egy füves völgyben indul, egy óriási vízesés mellett halad el, aztán egy emelkedő után egy fennsíkon folytatódik, hogy a végső emelkedő után elérje a tengerszemet. A tavat a felette álló hegyről olvadó víz táplálja, egy vízesés formájában. Miután ebben a festői környezetben elfogyasztottam ebédemet, okosabbnak láttam elindulni visszafelé. A térdem továbbra is eléggé lassított a haladásban, a buszt pedig nem szerettem volna lekésni.

A hegyek között megbújó Laguna 69 és az őt tápláló vízesés
A hegyek bújik a Laguna 69 és az őt tápláló vízesés
Laguna 69 panorámakép
Laguna 69

Yungay, az eltemetett város

Bár a Cordillera Blanca nagyon sok szépséget rejt, nem szabad megfeledkeznünk az sötét oldaláról sem. 1970. május 31. fekete nap a peruiak életében. Aznap nagyon erős földrengés rázta meg a hegyeket, aminek következtében az Huascarán nyugati oldala leomlott, és egy óriási jég-, sár-, és törmeléklavina indult el. Ez a lavina egyszerűen kiradírozta a térképről a fent említett Yungay városát (és a közeli Ranrahircát). Körülbelül 50 millió köbméter törmelék csúszott le 15 km-en át, 20000 ember halálát okozva. A mentéssel próbálkozni lehetetlen lett volna. Az egész helyet temetővé nyilvánították. Ma emlékhelyként látogatható. Elsétálhatunk a régi templomtorony maradéka mellett (olyan vastagon fedi a völgyet az üledék). A Plaza de Armas helyét négy pálmafa törzse mutatja. Az egyik még ma is él. Az eredeti temető egy dombon épült. A földrengés ezt is megrongálta, de az ár elkerülte. A várost két kilométerrel arrébb építették újjá.

A jég- és sárlavina által eltemetett Yungay
A jég- és sárlavina által eltemetett Yungay ma nemzeti kegyhely
A fehér festékkel jelölt négy pálmafa Yungay egykori főterén
A fehér festékkel jelölt négy pálmafa Yungay egykori főterén
A templom teteje és a ledőlt templomtorony Yungayban
Csak a templom teteje és ledőlt tornya látszik ki a földből

Leave a Comment