Chavín de Huántar
A Cordillera Blanca hegyvonulatai között bújik a chavín civilizáció egykori központja, Chavín de Huantár. Az épület alatti alagutak egyike rejti a hatalmas Lanzón-sztélét. A járatokban mászkálva igazi felfedezőnek érezhetjük magunkat. A helyi múzeumban megismerhetjük az ősi nép életének részleteit.
Ahogy legutóbb említettem, a Cordillera Blanca másik oldalán, a Callejón de Conchucos völgyben van egy régészeti lelőhely, Chavín de Huántar. Ide el lehet jutni tömegközlekedéssel is, de végül úgy döntöttem, hogy mégis egy szervezett útra megyek. Ebben van spanyol nyelvű idegenvezetés, ami azért mégis csak jobb, mint a semmi, valamint egy rövid megálló a Laguna Querococha mellett, hogy mindenki elkészíthesse a kötelező pózolós szelfijét.
Útközben megálltunk ebédelni is. Azt mondták, hogy ez opcionális, én meg úgy gondoltam, hogy akkor keresek majd valami olcsó helyet, és ott ebédelek meg. A valóság ezzel szemben az volt, hogy az útmenti étterem mindentől távol volt, így a választás lehetősége annyira redukálódott, hogy ebédelek vagy nem. Chavín de Huántarhoz csak délután kettőre értünk oda, ahol a menetrend szerint két óránk volt, hogy utána legyen még idő a múzeumra is, ami ötkor zár.
A chavín a legrégebbi kultúra Dél-Amerikában. A terület a szénizotópos kormeghatározás alapján már legalább i.e. 3000 körül lakott volt. A chavín kultúra az i.e. 3500-200 közötti időszakra tehető. Ceremóniákat a második évezredtől kezdve tartottak itt. A hely vallási központ és egyben a birodalom központja volt. Az emberek azért jöttek ide, hogy részt vegyenek a szertartásokon vagy hogy a jövőjük felől tudakozódjanak. Elképzelhető, hogy egy orákulum folyamatosan itt élt.
A templomegyüttes
A korszakra jellemző volt a nagy kőtemplomok építése. Ennek egyik példája Chavín de Huántar. A vallási központ első épületeit i.e. 1500 körül kezdték el építeni, majd folyamatosan bővítették az évszázadok során. A Templo Viejo (Régi Templom) egy U alakú lapos tetejű piramis, amely egy kör alakú teret ölel körül, ez a Plaza Circular. A tér a talaj szintje alá van süllyesztve, és lépcsőkön lehet lemenni. I.e. 500 után a Plaza Circular helyén egy kis falu jött létre, és 500-400 körül egy új templomot, a Templo Nuevo-t építettek. Előtte egy hatalmas négyzet alakú tér van, a Plaza Cuadrada, a kör alakúhoz hasonlóan a föld színe alá süllyesztve. Ez sokkal több ember befogadására képes, mint elődje.
Mi a sétánkat a Plaza Cuadrada felől kezdtük. Innen a főépülethez mentünk, ahol az idegenvezető elmesélte, hogy ez az épület nyolcszorosan földrengésálló. Ebből a nyolcból kettőre még emlékszem is. A falak 5 fokos szögben befelé dőlnek. Ezt a technikát az inkák is alkalmazták, pontosan ugyanebből a célból. A falak szerkezete is pontos szabályt követ. Egy sor nagy követ egy sor kis kő követett, majd felfelé haladva már csak nagy köveket találunk.
Az épületen a négyszögletű térrel szemben található a Pórtico de las Falcónidas (sólymok portálja). Ez volt a feljáró a felsőbb területekre. A portál egyik oldala fehér, a másik fekete. Az oszlopok tetején egy női és egy férfi figurát találunk zoomorf jegyekkel. A portál tetején 16 vésett sólyom látható, amik középre néznek.
Chavínban egy teljes csatornarendszert is készítettek, ami az esővíz elvezetésére szolgált. Az alagutakban arra is találtak bizonyítékot, hogy rituális tárgyakat dobtak a csatornákba felajánlásként, hogy azokat a víz elvigye.
A csatornák után a Plaza Circularhoz jutottunk el. Ez a tér a papoknak volt fenntartva, hogy ott privát ceremóniákat tartsanak. Ezek során hallucinogén szereket is fogyasztottak, miközben folyamatosan szólt a pututo (strombus csigaház trombita) hangja. A tér feletti lépcsősor vezet a Lanzón galériához.
Földalatti járatok
Az épületek belsejében 15 galéria található. Ezeket szintén privát ceremóniákra használták, ahová csak a kiválasztottak juthattak be, vagy pedig a felajánlások és rituális tárgyak raktározására szolgáltak. Pontosan az épület közepén lévő galériában található a Lanzón. Ez egy gránitból készült sztélé, ami egy antropomorf figurát ábrázol, vélhetően a legfelsőbb istenséget. A feje valamilyen macskaféle, valószínűleg jaguár. Bal kezét leengedi, a jobbat pedig felemelve tartja.
A chavín nép élete és hitvilága
A falakat kívülről fejszobrokkal díszítették. Ezek emberfejek szintén nagymacska jellegzetességgel, vagy nagymacskafejek. Hitük szerint a sámánok a hallucinogén szerek fogyasztásának eredményeképp át tudtak alakulni emberből állattá. A fejszobrok ennek az átalakulásnak több fázisát is megörökítik. A múzeumban látható egy ilyen sorozat.
Ezeken kívül bemutatják a chavín isteneket ábrázoló véseteket és domborműveket is. Láthatunk egy jelenetet, amin szerepel a főpap, egy papnő, katona és közemberek is. Van itt egy pár pututo is, az egyiken nagyon finoman készített vésés is látható.
Julio C. Tello, az első őslakos archeológus és a perui régészet atyja, 1919-ben járt először itt. Ő vitte a róla elnevezett Obelisco Tello-t Limába, ahol most is ki van állítva. Az obeliszk egykor a Plaza Circular közepén állhatott. Az itteni múzeumban egy másolata látható. Mindkét múzeumban van viszont két-két értelmező ábra, amin bemutatják, hogy milyen szimbólumok találhatók az obeliszken.
Az obeliszk fehér gránitból készült, majdnem teljesen szabályos téglalap alakú hasáb, mindegyik oldalán vésett ábrákkal. Az ábrák két-két oldalon összefüggnek. A központi elem egy zoomorf figura, ami a leginkább egy kajmánra hasonlít. Orra az ég felé mutat, és majdnem a teljes obeliszket elfoglalja. A Lanzónhoz hasonlóan ez is egy fontos istenség lehetett. Mellette láthatunk sast, spondylus kagylót és strombus csigát, az Amazon-medence növényeit, és jaguárt, ezek a kajmán testét is befedik. Az ábrák sokfélesége bizonyítja, hogy a chavín nép kapcsolatban állt a partmenti területekkel és az amazóniai síkságokkal is.
Végül meg kell még említeni a Raimondi-sztélét. Az eredetit szintén Limába szállították, itt pedig egy replika van kiállítva. Ez a dombormű a legnagyobb istenséget ábrázolja. Emberteste, viszont macskafeje van, kezei és lábai pedig karmokban végződnek. Mindkét kezében egy huachuma kaktuszt tart. Fején egy négyszintes fejdíszt visel. A sztélének vagy egy érdekes tulajdonsága. A vésett vonalakat más irányból szemlélve más képet kapunk (contour rivalry). A sztélét fejjel lefelé vizsgálva a fejdísz mosolygó, agyarral rendelkező arcokká alakul, az istenség feje pedig egy mosolygó hüllővé.
