Peru

Peru északi partvidékén kevésbé ismert régészeti lelőhelyeket találhatunk. Ezek a vályogból épült piramisok és komplett városok a mocsika és chimú kultúrákból maradtak ránk.

Peru népszerű, turisták által látogatott helyei az ország déli felén találhatók. Ez nem azt jelenti, hogy az északi területek nem rejtenek csodás látnivalókat, és ezért ne lenne érdemes tenni egy kitérőt errefelé is. Aki veszi a fáradtságot, biztosan nem fog csalódni. A látnivalók három fontos város, Trujillo, Chiclayo és Lambayeque környékén találhatók (az első kettő pedig Lima és Arequipa után Peru harmadik és negyedik legnagyobb városai is). A Cordillera Blanca után az utam újra a partvidékre, Trujillóba vezetett.

A mocsika kultúra

Az El Brujo piramis és Cao úrnőjének sírja

Trujillótól 60 km-re található az Ej Brujo komplexum. Ennek a meglátogatására is a limai Museo Nacionalban beszélt rá a kedves hölgy, aki ott dolgozott. Az El Brujot a mocsikák építették, akik i.sz. 100-800 között uralták a területet. A mocsika (vagy moche) birodalom a nazcákkal egy időben, de tőlük függetlenül fejlődött. Bár viszonylag kis területre terjedt ki, hatásuk mégis elég nagy. Ez a lelőhely nem csak arról nevezetes, hogy az talált piramisokban rengeteg aranykincset találtak, hanem arról is, hogy itt találták meg La Señora de Cao, vagyis Cao úrnőjének sírhelyét is. Ez azt bizonyítja, hogy a mocsika társadalomban a nőknek is fontos szerep jutott, és ők is betölthettek magas rangú pozíciókat.

Cao úrnőjének múmiája

A piramis melletti múzeumban láthatjuk Señora de Cao ruházatát, arany fejdíszét és ékszereit, a textileket és egyéb használati tárgyait, amit vele együtt temettek el. Múmiáján épen maradtak a tetoválásai is. A piramisban az övén kívül is találtak sírokat, de ezek közül kétségtelenül ez a legfontosabb.

A mocsikák a piramisokat szertartásokra és temetkezési helyként használták. A holttesteket a piramis lapos tetejébe temették. Amikor ez megtelt, a piramisra újabb réteget húztak. Az új felső szint mindig nagyobb volt, mint az előző, így a piramisaik egyre nagyobbra és nagyobbra nőttek az évszázadok alatt. Az ásatások során felfedezték ezeket a korábbi szinteket.

Ai-Apaec, a lefejező isten

Az újabb rétegek kiválóan megőrizték a régebbi falak mintázatát és az eredeti színeket is. Többféle ábrát is találunk a falakon. Az egyik az egymásba tekeredő, stilizált rája és harcsa figurája. Ez nagyon sok helyen látható, más piramisokban is. A másik ábra a lefejező istenüket, Ai-Apaec-et ábrázolja. Ez egy antropomorf figura, aminek az emberi testen kívül agyarai és póklábai vannak. Az ábrázolásokon egyik kezében kést, a másikban egy levágott fejet tart. Ai-Apaec volt a teremtő isten, és a leginkább félt és tisztelt istenük.

A Huaca de la Luna és a Huaca del Sol piramisok

Trujillóból a másik irányban elindulva, de a városhoz sokkal közelebb található a Huaca de la Luna, ami látogatható, és a Huaca del Sol, aminek feltárása még várat magára. (Önkénteseket szívesen látnak, akik az El Brujohoz hasonló alsó rétegekről aprólékos munkával lekaparják a festéseket fedő agyagot.) A huaca sírhelyet jelent. Sajnos ezek sem maradtak érintetlenek, a huaquero-k, vagyis a sírrablók itt is sok leletet elvittek és a feketepiacon értékesítették.

Eredeti festett faragások az alsó rétegekben

A Huaca de la Lunában is láthatjuk a feltárt alsóbb rétegeket és a falakat borító ábrákat. Ezen kívül itt az építésről is megtudhatunk dolgokat. Egy ilyen piramis felépítéséhez és továbbépítéséhez rengeteg vályogtéglára volt szükség, amit csak közös erővel lehetett elkészíteni. A megoldás az volt, az embereknek vályogtéglák formájában kellett leróni az adókat. A téglákat a családok saját kézjegyükkel látták el, hogy beazonosíthatóak legyenek. Ezeket a téglákat aztán blokkonként építették be, amik között nem volt szoros fizikai kapcsolat, hogy a piramisokat földrengésállóvá tegyék.

A Huaca de la Luna elég nagy építmény, 75 méter széles, és 130 méternél is hosszabb. Tetején található a főoltár. Ez az évek során három különféle dekorációt is kapott, ami azt jelenti, a mocsikák sokat adtak a külsőségekre. A piramis tetejéről láthatjuk a Huaca del Solt, és a közöttük elterülő hatalmas város maradványait is. Ebben a korban ez a település elég nagynak számított.

A főtemplom festett homlokzata

A főoltártól egy rámpán indultunk le. Az idegenvezető azt mondta, hogy most olyan fogunk látni, mint még soha. Nagy csinnadratta meg dobpergés. Gondoltam, hogy egy kicsit túldramatizálja a dolgot. Aztán amikor leértünk és megfordulunk, mindenkinek leesett az álla. A rámpa aljánál szembekerültünk a főtemplom homlokzatával. Ez sok méter magasan és több sorban egy életképet jelenít meg.

A felső sorokban istenek és természetfeletti lények láthatók. Alulról a második sorban emberek vannak, amint egymás kezét fogva sorfalat alkotnak. Az alsó sorban harcosokat és rabokat látunk. Ez a rituális harcokat követő jelenetet ábrázolja. A harcosok párokban küzdöttek. Az veszített, aki elveszítette a sisakját. A győzteseknek ünneplés járt, a vesztesek viszont nagyon rosszul jártak. Rabul ejtették, majd rituális szertartásokon feláldozták őket. A főoltár a fal tetején van, innen hatalmas tömegek előtt hajthatták végre a kivégzéseket.

Természetesen a mocsikák is készítettek kerámiákat. Ahogy azt már említettem, a limai Larco múzeumban vannak kiállítva az erotikus jeleneteket ábrázoló kerámiák. Az ő alkotásaik egyébként nagyon realisztikusak, sokat elárulnak az életükről. Az egyik kerámián a fenti szertartást láthatjuk. A képen szerepelnek istenek is, az uralkodó és a főpap, alul pedig a legyőzöttek kivégzése zajlik. A kép alsó és felső felét egy kétfejű, macskaszerű lény választja el egymástól.

Chimú

A mocsikák után a chimú nép vette át az irányítást a terület felett. A két kultúra között nincs éles átmenet. A chimú a mocsika kultúra maradványaiból nőtt ki, és volt egy mocsika-chimú átmeneti korszak is. A chimúk legfontosabb istene a hold volt. Még a napnál is erősebbnek tartották, mivel éjjel és nappal is lehet látni. Nevükben a chi magát a holdat jelenti, chimú pedig a hold földje.

Huaca Arco Iris

Ők szintén számos emléket hagytak hátra. A hostelben azt tanácsolták, hogy jelentkezzek egy szervezett útra, ahol több lelőhelyre is elvisznek egy napon belül (az egyik a fenti Huaca de la Luna). Bemelegítésként a Huaca Arco Irist néztük meg. Ez egy kisebb, vályogból épített chimú templom, amit egy két méter vastag védőfal vesz körül. A falon belül található a kétszintes templomépület, amelynek a tetejére rámpák vezetnek. A falakon természetfeletti lényeket ábrázoltak, valamint szivárványokat, amiről a templom a mai nevét kapta. Láthatunk ezen kívül halakat és mókusokat.

Chan Chan, a legnagyobb vályogból épült város

A chimúk a 10-15. században éltek, és ők uralták a partvidéket a mai Limától Ecuadorig. A birodalom fővárosa Chan Chan volt, és ez a valaha létezett legnagyobb vályogból épült város. Az inkák 1470 körül meghódították a chimúkat. Pizarro ezt használta ki, és szövetségre lépett velük az inkák ellen. A főváros mellett egy spanyol város alapítását rendelte el, amit szülővárosáról Trujillónak nevezett el. Ennek köszönhetően a régészeti lelőhely ma Trujillo tőszomszédságában fekszik. Az inkák legyőzése után persze a chimúk sem jártak jól. Nem meglepő, hogy a spanyolok nekik sem kegyelmeztek.

A város méretét jól érzékelteti, hogy az oda vezető út mellett mindkét oldalon sorakoznak az egykori épületek maradványai. Becslések szerint 50000 ember élt itt. A városban kilenc királyi épületegyüttes volt. Ebből az egyiket – Nik An, korábbi nevén Tschudi – helyreállították és megnyitották a látogatók előtt. A hatalmas falak között sétálva eljutunk a Plaza Principalra, onnan pedig a központi részre. Az ide vezető úton és az épület belsejében is mókusokkal, pelikánokkal, halakkal és hullámokkal dekorálták a falakat. Egy-egy „teremben” egyféle motívumot találunk. Ezek egy része stilizált.

Pihenő Huancacho-ban

A délelőtti és délutáni program között Huanchacoban, az egykori halászfaluban álltunk meg ebédelni. Itt a tengerparton láthatjuk a caballito-kat (lovacska), a kákából készült halászcsónakjaikat. Ez egyébként ugyanaz a káka, amit a Titicaca-tó úszó szigeteihez és hajóihoz használnak. A hajókból a mai napig ugyanúgy halásznak, mint évszázadokkal ezelőtt. Kieveznek az óceánra, majd a hullámokkal hagyják a partra sodorni magukat.

A sipáni királysírok

A busz Trujillóból nagyon lehetetlen időben, délután négykor indult volna, és éjjel háromkor érkezett volna meg Chachapoyasba. Ez nagyon nem tetszett. A tulajtól most is kaptam egy tippet: menjek tovább Chiclayoba, és estig még megnézhetem a Museo Tumbas Reales de Sipán-t, a sipáni királysírok múzeumát. Azzal, hogy megfogadtam a tanácsát, Peru egyik legszebb múzeumát sikerült meglátogatni, ráadásként pedig még egy későbbi buszt is találtam, ami emberi időpontban érkezett meg.

A múzeum nem Chiclayoban van, hanem a közeli Lambayeque-ben, ide természetesen colectivóval lehet olcsón eljutni. Az épület egy mocsika piramist szimbolizál, ahova a harmadik emeletre vezető rámpán keresztül lehet bejutni, a kijárat pedig lent van.

A sipáni lelőhelyen két piramis áll. A kisebbik a Huaca Rajada (Kettévágott Templom), ahol a sírokat megtalálták. Jelentőségük abban rejlik, hogy ezeket nem fosztották ki a huaquerok, így minden eredeti állapotában került elő, az összes velük együtt eltemetett tárggyal együtt. Ezek a tárgyak láthatók a múzeumban. Sajnos itt fényképezni egyáltalán nem lehetett, ezért érdemes az Interneten keresni képeket.

Aranyékszerek

Számomra a leginkább lenyűgözőek az óriási, kerek, türkizzel kirakott arany fülbevalók voltak. Az ábrákon harcosok vagy állatok láthatók, vagy csak egyszerű geometriai alakzatok. Szintén lélegzetelállítóak a spondyluskagyló héjából készült apró gyöngyökből fűzött melldíszek. Láthatunk még egy nyakláncot, amelynek egyik fele aranyból, másik fele ezüstből készült, és a szemei földimogyorót mintáznak. Látható a király temetkezési öltözéke is az összes textillel és arannyal. Összesen 2000-nél is több tárgy található a múzeumban.

Egy királysír rekonstrukciója

A második szintről le lehet látni a legalsó szinten lévő teljes sír-rekonstrukcióra. Ebben megtaláljuk a gyékénykoporsókat, amikbe az embereket temették. A királyt nem egyedül bocsátották végső útjára. Körülötte több koporsót is találunk, köztük egy gyermekét is. A koporsók között fej nélküli lámaáldozatokat is találtak. Az holttestek mellé számtalan kerámiát is temettek, amiket a sír oldalában lévő polcokon helyeztek el. A sír nyugalmára egy őr vigyázott, akit egy szinttel feljebb temettek el.

A piramisban összesen 14 sírt találtak. Az egyik egy 300 évvel korábbi uralkodó sírja volt. Őt egyszerűen Sipán régi királyának nevezték el. Végül a múzeumban láthatunk még teljes díszbe öltöztetett királyokat, valamint egy teljes jelenetet a királlyal, papokkal, katonákkal és közemberekkel.

A királysírok múzeumától pár sarokra van egy másik múzeum is. A Museo Brüningben mocsika kerámiákon kívül más kultúrák lelőhelyeiről származó tárgyak vannak kiállítva, és láthatjuk ezeknek a lelőhelyeknek a makettjét is.