Chinchorro múmiák Chilében

A Peruban töltött idő kezdett hosszúra nyúlni. Okosabb volt most elhagyni az országot, amíg közel a határ. Ideális választás volt Arica. Ezen a területen éltek a chinchorrók, akik az egyiptomiakat megelőzve a világon először kezdtek el múmiákat csinálni. Akit ez kicsit eltántorít, annak marad látnivalónak a csodálatos Chungará-tó.

Perui tartózkodásom kezdett túlságosan hosszúra nyúlni. Úgy számoltam, hogy valahol Lima környékén járna le a 90 napom, amit EU-állampolgárként az országban vízum nélkül eltölthetek. Úgy gondoltam, jobb ennek elejét venni. Arequipához még viszonylag közel van a chilei határ, ezért errefelé vettem az irányt. A határtól mindössze tíz kilométerre van Arica, ami ideális célpontnak tűnt egy kis borderhoppingra (kilépés és belépés, hogy lenullázzam a számlálót).

Maga az utazás is elég érdekes volt. Az út éppen olyan sivatagon vezetett keresztül, mint Corire és a Toro Muerto felé. A busz azonban csak Tacnáig ment, innen át kellett szállni egy colectivoba (magyarul gyűjtőtaxi). Ez akkor indul, amikor az autó megtelik. Szerencsére semennyit nem kellett várnom, mivel elég sokan járnak át Peruból Chilébe dolgozni. A határon is erre voltak berendezkedve, az utasokat autónként hívták a ki- és beléptetéshez. Miután ez megvolt, kis idő elteltével sofőrünk is áthozta az autót, majd hamarosan megérkeztünk Aricába. Ahogy már említettem, Peru elég bután választott magának időzónát, így a telefonom rögtön két órát ugrott előre. Ennek köszönhetően, és annak, hogy a busz késve indult és még többet késett, csak este 11 után érkeztem meg. Természetesen minden zárva volt már, így a vacsorám üres gabonapehely és némi keksz volt.

Arica látnivalói

Aricát nem mondanám kifejezetten szép városnak, és túl sok látnivaló sincs itt, de azért nem unatkoztam. A főtéren található a San Marcos katedrális, ami szerintem inkább csak egy templom. Ez arról nevezetes, hogy Eiffel tervezte, és ideszállítás előtt először Franciaországban összeszerelték, hogy biztosra menjenek. Ezelőtt sosem láttam még olyan templomot, ami acélszerkezetű vázra épült. Kinézete miatt egyébként kívülről és belülről is a chiloe-i fatemplomokra emlékeztetett.

A Gustav Eiffel tervezte San Marcos katedrális Aricában
A San Marcos katedrális

El Morro de Arica

A város másik nevezetessége az El Morro, ami egy nem túl magas szikla az óceánparton. Húszperces sétával fel lehet menni a tetejére, ahonnan tényleg szép a kilátás a városra és az óceánra. A csendes-óceáni háború (?) idején a chilei hadsereg egy mindössze kétórás ütközetben elsöprő győzelmet aratott a peruiak felett. A szikla tetején lévő Museo Histórico y de Armas ennek állít emléket. Ide sajnos nyitvatartási időben nem sikerült fel- és bejutni.

El Morro de Arica
El Morro de Arica
Arica madártávlatból
Arica madártávlatból

Chinchorro múmiák a Kolumbusz utca 10. alatt

Ami meglepő, és ennek ellenére szerintem nem nagyon lehet hallani róla, hogy a környéken találták meg a világ legrégebbi múmiáit. Az egyik ezzel foglalkozó múzeum a fantáziadús nevű Museo in Sitio Colón 10. Mint neve is mutatja, ez a Colón (Kolumbusz) utca 10. szám alatt található. Amikor egy építkezés során chinchorro múmiákat találtak, a tulajdonos leállíttatta a munkálatokat. Mivel nem akartak kárt okozni a múmiák kiásásával és mozgatásával, itt helyben (in sitio) alapítottak egy múzeumot. A múmiák egy üveglap alatt, eredeti helyzetükben láthatók. Az üvegre rá lehet állni, hogy ne csak a tükröződést lássa az ember, amit először elfelejtettek közölni velem, így az egész audio guide-os bejárást újrakezdtem.

Chinchorro múmia
Chinchorro múmia

A múmiák és csontvázak három szektorban vannak. Korukat i.e. 4200-3700 közöttire teszik. A chinchorrók fekvő helyzetben, kelet felé fordított fejjel temették el halottaikat. A legfelső réteg alatt további két réteget találtak, amelyek még régebbiek lehetnek, akár i.e. 5500-ból valók, amivel évszázadokkal előzik meg az egyiptomi múmiákat. Egyes holttesteket csak egy vékony homokréteg takart, talán azért, hogy elősegítsék a természetes mumifikációt. A gyerekekre sokkal nagyobb figyelmet fordítottak, mint a felnőttekre. Őket szándékosan mumifikálták, és arcukat maszkkal fedték le.

A chinchorrók vadászó, halászó, gyűjtögető életmódot folytattak. Külön eszközeik voltak a tengeri élelem feldolgozásához, például amivel a kagylókat tudták kiszedni a kagylóhéjból. A szárazföldre is be tudtak hatolni 15-40 km mélyen, hogy itt teveféléket zsákmányoljanak.

A világ legjobb hullámai

A város nevezetességeinek ezzel nagyjából végére is értünk. Van azonban egy teljesen másik dolog, ami miatt Arica bizonyos körökben világhírű. Ez az egyik hely ugyanis, ahol a hullámok nagyszerűen törnek. Olyannyira, hogy a hullámok a hawaii hullámokkal is felveszik a versenyt, így Arica 2007-ben az ASP szörf világkupa-sorozatnak is az egyik helyszíne volt. Az El Gringo nevű hullám minden évben a világbajnokság egyik helyszíne.

Playa Chinchorro, Arica
Playa Chinchorro

Kézenfekvő volt, hogy itt váltom valóra egyik álmomat. Kerestem egy szörfiskolát, ahol elmagyarázták, hogyan is kéne ezt csinálni. Meglepetés ne érjen senkit, több időt töltöttem a vízben és a szörfdeszkán evezéssel, mint a hullámokon. Igazából felállni szinte egyszer sem sikerült rendesen. Az áramlat pedig állandóan messzire volt a hullámoktól, így a vége felé többször is a parton gyalogoltam vissza a megfelelő helyre. Meg kell hagyni, elég fárasztó sport ez, legalábbis ebben a formában. Ennek ellenére nagyon boldog voltam, hogy sikerült kipróbálni, és éppen egy ilyen helyen.

Szörfözés Aricában a Playa Chinchorrón
Szörfözés Aricában a Playa Chinchorrón

Arica több, mint 20 km hosszú homokos parttal rendelkezik. Ezt több szakaszra osztották, és mindegyiknek saját neve van. Ahol én szörföztem, azt Playa Chinchorrónak hívják. Pár nappal ezelőtt már tettem itt egy sétát, és a víz elég hidegnek tűnt. Neoprénben viszont egészen sokáig lehetett bírni. A vízben nem is fáztam, csak akkor, amikor kijöttem a partra a szélbe.

A Chungará-tó és a Lauca Nemzeti Park

Arica környékén két termékeny völgy szeli át a sivatagot. Az egyik a Lluta-völgy, amely egészen az Altiplanoig és a bolíviai határig vezet. Az egynapos szervezett kirándulások kedvelt célpontja, aminek csúcspontját a Lago Chungará jelenti.

A San Jerónimo templom a 17. századból

Az út során több megálló is van. Errefelé igen sok geoglifa található (a földre készített nagyméretű rajz, mint a Nazca-vonalak is). Az első megálló egy ilyen volt, de őszintén szólva én itt nem láttam semmit, talán azért nem, mert messze voltunk és be is volt borulva. A következő megálló Poconchile falu és a San Jerónimo templom, amit a spanyolok építettek még a 17. században, ezen a területen elsőként.

A San Jerónimo templom Poconchilében
A San Jerónimo templom Poconchilében

Óriáskaktuszok

Az újabb megállónál a több méter magasra megnövő cardón kaktuszokkal lehetett fényképeket csinálni. A következő a Putre fölötti kilátópont volt. Ez a település a legjelentősebb a völgyben. Ezután egy sík terület következett, ahonnan két havas tűzhányót láthattunk a távolban, valószínűleg a jóval 6000 méter fölé nyúló Parinacota és a Pomerape.

Cardón kaktusz
Cardón kaktusz
A Pomerape-vulkán és a Parinacota-vulkán
A Pomerape (6282 m) és a Parinacota (6380 m). A túloldal már Bolívia.

A Chungará-tó

A füves területről alpakák jöttek oda a csoporthoz, és ennivalót kunyeráltak. A simogatást viszont nem szeretik, és erre figyelmeztettek is minket. Persze mindig van, aki nem ért a szóból, viszont abból már értett, amikor az egyik alpaka egy néhányszor leköpte. A Lagunas de Cotacotani mellett már meg sem álltunk, csak a busz ablakából lehetett fényképezni.

Laguna Cotacotani
Laguna Cotacotani

Végül megérkeztünk a Chungará-tóhoz. A tó vizén tükröződött a Parinacota és még egy pár másik hegy alakja. A víz felszínén madarak úszkáltak, és néha alámerültek a táplálékukért.

A Chungará-tó és a Parinacota
A Chungará-tó és a Parinacota
A Chungará-tó a háttérben vulkánokkal
A Chungará-tó

Parinacota

Visszafelé betértünk Parinacota faluba, hogy az ottani templomot is megnézzük. Ezután egy elég késői ebéd következett Zapahuira faluban, ahonnan Putre felé vettük az irányt. Itt kaptunk egy fél órát, ami alatt nem lehetett csinálni semmi értelmeset. Az utolsó állomás a Pukará de Copaquilla inka erődítmény volt, de ez kimerült annyiban, hogy a rendelkezésre álló öt percben a távolból csinálhattunk egy néhány fényképet. Sajnos engem ez ettől jobban érdekelt volna.

Parinacota falu 16. századi temploma
Parinacota falu 16. századi temploma
Pukará de Copaquilla inka erődítmény
Pukará de Copaquilla inka erődítmény

A Lauca Nemzeti Parkhoz közvetlenül csatlakozik még két másik, a Reserva Nacional de Vicuñas és a
Sorire-sómező. A három védett régió a tartomány egész Bolíviával határos területét lefedi. A sómezőkön kívül számtalan tűzhányó is van itt. Ezekre a részekre csak többnapos programokkal lehet eljutni.

Az Azapa-völgy

Az archeológiai múzeum

A Valle del Azapa, vagyis az Azapa-völgy Aricából sokkal könnyebben megközelíthető. A völgyben rendszeresen közlekednek a sárga színű gyűjtőtaxik. Mindenképpen érdemes meglátogatni a San Miguel de Azapában található archeológiai múzeumot, ami szintén a chinchorro múmiákra fókuszál. A nagyjából 30 múmia nem része a kiállításnak, de egy üvegen keresztül be lehet nézni abba a terembe, ahol tárolják őket. A múzeum részletesen bemutatja a chinchorrók ruházatát és használati tárgyait. Ettől sokkal érdekesebb azonban, ahogy a múmiákat készítették. A négy különféle korszakban eltérő technikákat is alkalmaztak, ennek megfelelően találhatunk négyféle múmiát is.

Chinchorro múmiák az archeológiai múzeumban az Azapa-völgyben
Chinchorro múmiák

A kolibrik szentélye

A múzeum után továbbmentem a völgyben. Egy pár kilométerrel messzebb található a magántulajdonban lévő Santuario de Picaflor. Ez úgy indult, hogy a tulajdonos hölgy korábban itt őshonos, de mára eltűnt virágokat kezdett ültetni a kertjében. Az itt élő háromféle kolibri hamar felfedezte magának a kertet, és innentől kezdve a cél tudatosan az volt, hogy élőhelyet biztosítsanak számukra. Később a kertet megnyitották a nagyközönség előtt. Ma kellemes környezetben, kanapékon és fotelekben lehet itt pihenni, miközben figyelhetjük a kolibrik röptét. Ez persze csak akkor működik, ha éppen nem érkezik egy család rohangáló és ordibáló gyerekekkel, akikre a szülők egyáltalán nem szólnak rá. Szerencsére találtam egy helyet, ahova már nem hallatszott el a csatazaj, és a madarak is ott voltak.

Pihenő a Santuario de Picaflorban
Pihenő a kolibriszentélyben (Santuario de Picaflor)
Kolibri az Azapa-völgyben
Kolibri az Azapa-völgyben

Tiwanaku lelőhelyek

Innen a Pukará de San Lorenzóval folytattam. A neve egyáltalán nem sugallja, de ez egy tiwanaku település volt. Ez egy olyan magaslatra épült, ahonnan mindkét irányban be lehet látni a völgyet. Ideális, könnyen védhető helyen volt.

Pukará de San Lorenzo tiwanaku erőd romjai
Pukará de San Lorenzo
Pukará de San Lorenzo tiwanaku erőd romjai
Pukará de San Lorenzo

Utolsóként az Alta Ramirezt néztem meg, amit régen temetkezési helyként használtak. Erről a dombról láthatók a túloldalon lévő Cerro Sagrado geoglifái. A völgyben még több hasonlót is lehet találni, de egy nap alatt azokra már nem volt időm (és igazából kedvem sem lett volna hozzá).

Cerro Sagrado geoglifák az Alta Ramirezről
Cerro Sagrado geoglifák megpillantásához éles szemre van szükség

Az itt töltött egy hét alatt még elmentem egy hosszabb útra, hogy megnézzem Humberstone szellemvárosát, amiről a következő bejegyzésben rendesen beszámolok.

Arequipába az idejövetellel azonos módon kellett visszamenni. Autóval a határon át, aztán Tacnától busszal. Viszonylag korán megérkeztem, de azt már nem volt kedvem bevállalni, hogy egyből továbbutazzak Nazcába az éjszakai busszal. Inkább egy napot Arequipában töltöttem, ami pont jó volt még egy kis raftingolásra.

Leave a Comment