Peru

Lima a múzeumok széles tárházát nyújtja a látogatóknak. Hamarabb lehet megunni, mint végigjárni az összeset. A metropolisz közepén álló agyagpiramisok változatosságot hoznak a kerámiák világába. Ezen kívül a gyarmati kor katedrálisai alatti katakombákban található 30000 csontvázat is megnézhetjük.

Lima volt az első hely, ahol úgy gondoltam, hogy elég hosszú időt fogok eltölteni ahhoz, hogy fel tudjam használni az Airbnb kreditemet. Ezért hostel helyett most egy kicsit drágább szállást is megengedhettem magamnak. Meg kellett terveznem azt is, hogyan folytatódjon tovább az utazás, amihez nekem fontos volt, hogy ne zavarjon senki. A szállás a Jesús María negyedben volt, ami szomszédos Lima legelőkelőbb negyedével, Miraflores-szel. Ezek a városrészek nagyon rendben vannak.

Múzeumlátogatások

Az első napomat múzeumlátogatással kezdtem. Az első a hangzatos nevű Museo Nacional de Arqueología, Antropología e Historía del Perú volt. Minden egyes kultúrának külön termet alakítottak ki. Volt egy terem a paracas kultúrának is, ami pótolta azt a hiányosságot, hogy a Paracas Nemzeti Parkban nem sikerült megnézni a helyi múzeumot. Egy másik terem ízelítőt adott Chavín de Huántárról, ahová Limát követően mentem.

Az inka teremben hatalmas makettek vannak Wiñay Waynáról (az Inka Ösvény egyik látnivalója útban Machu Picchu felé) és Machu Picchuról. Újdonság volt számomra az amazonasi kultúrákról szóló teremben a csacsapoja főváros, Kuélap.

Egy másik épületrész a modern Peru történelmével foglalkozik. Itt rengeteg szöveg van és olyan emberek fényképei, akik nagy jelentőséggel bírnak számukra, de azt kell mondjam, hogy itt feldolgozhatatlan mennyiségű információ van viszonylag kis helyen. Az egyetlen látványos dolog Simon Bolívar díszes kardjának másolata volt.

Erotikus kerámiák a Larco Múzeumban

A második a Museo Larco, ahol szintén kerámiák tömkelegét lehet látni. A mocsika (moche) kiállítás elég színvonalas, sok dologra kitér. Amivel azonban a turistákat be szokták csalogatni ide, az a külön teremben látható 18+ kiállítás, ahol erotikus jeleneteket ábrázoló kerámiák láthatók.

Csendes parkok és szörfözés a metropoliszban

Mivel ez így elég sok volt egy napra, másnap reggel Miraflores felé, és leginkább az óceán partjára vettem az irányt, ahol ismét lehetőségem nyílt szörfözni. Második alkalommal már rövid időre sikerült felállnom. Ezután sétálgattam még a partmenti sziklák tetején, ahol több nagyszerű kilátást biztosító park is van, köztük a Parque del Amor, vagyis a szerelmes párok parkja. A parkok között van egy siklóernyő-felszállóhely is. Séta közben láttam is, ahogy elrepülnek a sziklafal előtt. Itt található a Meriott Hotel, valamint a Larcomar bevásárlóközpont, ami minden kétséget kizáróan Lima legmenőbb helye lehet ebben a kategóriában. Mivel minden turista megfordul errefelé, biztos vagyok benne, hogy itt lehet az egy négyzetméterre eső legtöbb kéregetővel is találkozni.

Az Huaca Pucllana vályogpiramis

Mirafloresben, a város közepén áll egy régi piramis, az Huaca Pucllana Ezt a limai kultúra (i.sz. 200-700) emelte kizárólag vályogtéglákból. A téglákat rendhagyó módon élükre állítva rakták, hogy földrengésállóvá tegyék az épületet. A piramis eredetileg sárgára volt festve. Ezt egy falszakasz tanúsítja, ahol megmaradt az eredeti festés. Később, amikor a warik megvetették lábukat a területen, a piramist temetkezési helyként használták.

Ha az első nap a múzeumok napja volt, akkor a harmadik a kolostoroké. Előtte azonban még megnéztem a Rimac-folyó mellett a régi városfalakat. Lima egyébként erről kapta a nevét, csak itt is közrejátszott egy félrehallás vagy pontatlanság, mint sok más esetben a spanyolokkal kapcsolatosan.

A gyarmati kor épületei

A városfalaktól egy sarokra található a Museo y Catacumbas del Convento de San Francisco de Asís. A kolostort idegenvezetővel lehet bejárni. Egy pár fontos dolgot találunk itt. Az első a kerengők falát borító eredeti színes csempe, amely a 17. század elejéről származik, és Európából hozatták. Lenyűgöző a könyvtár is, de a legizgalmasabb a kolostor alatt található katakombák. Ide hosszú időn keresztül temetkeztek, és összesen kb. 30000 csontvázat halmoztak fel. Ma a csontokat típusuk szerint gyűjtötték össze. Az egyik járatban csak combcsontokat látni, a másikban csak koponyákat.

A San Franciscóban nem lehetett fényképezni, de ezért kárpótolt a Museo Convento de Santo Domingo, ami a legrégebbi Limában. A kerengők falai itt is színes csempével burkoltak, és az egyiken látni lehet az 1606-os évszámot, a készítés évét. A kolostorban három szentet ismerhetünk meg. San Martin de Porres arról nevezetes, hogy ő volt az első színesbőrű szent. Sírja itt van a kolostorban. Santa Rosa de Lima a város védőszentje. Földi maradványait a neki szentelt kápolnában őrzik. San Juan Macias eredeti használati tárgyai egy külön teremben vannak kiállítva. Ő igazi szentként, a szegényeket segítve élte életét.

A limai Plaza de Armason is van egy katedrális. Ezt is meg lehetett volna nézni, de úgy gondoltam, hogy az előző kettő után már semmi újat nem fog tudni mutatni, így ennek a meglátogatásáról inkább letettem.

Rimac negyed

Másnap a folyó északi partján fekvő szegényebb negyed, Rimac felé vettem az irányt. Meg szerettem volna nézni a Museo Taurinót a Plaza de Achón, de nem volt szerencsém. Az limai bikaviadal-szezon elég rövid. Az új szezonra készülve az épület rózsaszín falait épp most festették újra. Ennek tiszteletére az aréna melletti múzeum is zárva volt. Egy rendőrnő észrevett, és segített bejutni, hogy legalább az arénát megnézhessem.

Ezután mellém szegődött, és egy darabon elkísért a Convento de los Descalzos, vagyis a mezítlábasok kolostora felé. Fényképet is akart velem, aztán megjelent két férfi kollégája is, akikkel szintén pózolnom kellett. Azt mondták, a környék nem veszélyes, de azért rajtam tartják a szemüket.

A mezítlábasok egyébként ferences rendi szerzetesek voltak, és nem mezítláb jártak, csak nagyon vékony talpú szandálban, de ez a név rajtuk ragadt. Azt hittem, ezzel sem lesz szerencsém. Éppen a látogatási időt bogarásztam a kapun, amikor hirtelen kinyitották előttem. Rajtam kívül nem volt bent senki. Rövid várakozás után megjelent két lány, akik az idegenvezetőim lettek.

Mivel az aznapi tervvel elég gyorsan végeztem, maradt még idő a Museo del Congreso y de la Inquisiciónra, vagyis az inkvizíció múzeumára. Azaz csak maradt volna, de ez is zárva volt, szintén felújítás miatt. A bejárat elé kirakott táblán az afroperui múzeumot ajánlották, de eddigre elment tőle a kedvem.

Huaca Huallamarca

Közben az Airbnb szállást el kellett hagyjam. Átköltöztem egy hostelbe Mirafloresben, és ezzel el is ment a délelőtt. Délután viszont még meg tudtam nézni egy másik piramist, az Huaca Huallamarcát. Ezt kerek vályogtéglákból építették, és az alapja is kerek volt. A helyreállítási munkák során viszont, statikai szempontokat figyelembe véve, szögletesre építették. Az egyik oldalán hosszú rámpa vezet fel a tetejére. A piramis mellett egy kis múzeumot is kialakítottak az itt talált tárgyakból, de láthatunk egy múmiát is. Ezt a piramist később az inkák vették használatba.

A piramishoz egy nagyon szép és csendes parkon, a Bosque del Olivaron keresztül vezetett az út. A parkban még egy aranyhalas tavacska is. Ideális hely azoknak, akik egy kis nyugalomra vágynak a metropolisz közepén.

A Nemzeti Múzeum

Utolsó Limában töltött napomon a Museo Nacionalt látogattam meg, ami egy kicsit távolabb esik a központtól és Miraflorestől is. Itt három terem van, de egyikben sem az volt, amire számítottam.

Plan Selva: iskolák az esőerdőben

Az első terem a Plan Selvát mutatja be, ami elég érdekesnek bizonyult. A projekt célja, hogy iskolákat építsenek az esőerdei falvak gyermekei számára. A perui kormány úgy gondolja, hogy az esőerdő megóvásának első lépése a következő nemzedékek oktatása. A projekt keretein belül megalkottak egy moduláris építőrendszert. A szükséges elemek összeválogatásával az adott hely igényeinek megfelelő méretű épületek állíthatók össze. Meglehetősen szép teljesítmény ez egy harmadik világbeli országtól.

Amikor végeztem ezzel a teremmel, az előtte álló hölgy elkezdett velem beszélgetni. Kérdezte, hogy merre jártam eddig, és mik a korábbi terveim. Amikor mondtam, hogy meg akarom majd nézni Chavín de Huántárt, felcsillant a szeme. Személyesen ismerte az ottani vezetőt, és megígérte, hogy felhívja, hogy ő vezessen engem körbe. Nagyszerű! Ezen kívül ajánlott még egy helyet, amit nem szabad kihagynom, Trujillo mellett az El Brujo komplexum, ahol egy női vezető múmiáját találták meg.

Modern szépművészet

A második teremben Peru középső hegyvidékéről volt egy kiállítás (az Apu Pariacaca hegy és környéke). Itt nagy fényképeken mutatták be a tájat és az itt élő embereket. A harmadik terem pedig élesen eltért az eddig látott múzeumoktól. Egy kortárs perui festőművész alkotásai voltak kiállítva. Először be sem akartam menni, aztán mégis megnéztem. Felüdülés volt a Picasso stílusát idéző képek előtt üldögélni egy kicsit. A múzeumban egy nagy kivetítőről tudtam meg azt is, hogy október 22-én népszámlálást tartanak, és most először kérdezik meg, hogy ki milyen etnikumba tartozónak vallja magát. Ezzel együtt az egyenjogúságra hívják fel a figyelmet.

Limában egyébként rengeteg múzeum és látnivaló található. Utolsónak még a korábban említett Museo Nacional Afroperuano múzeumot néztem meg. Egy hétbe ennyi fért bele, és tovább maradni nem állt szándékomban.

Közlekedés Limában

A végére még egy érdekesség. A közlekedés elég furcsa dolog Limában. Itt a többi perui várossal ellentétben vannak megállók, nem lehet csak úgy leinteni a buszt, mint máshol. A kellemetlen meglepetés az volt, amikor az egyik megállóban nem állt meg a busz. Ez valószínűleg nem volt rendben, mert a mellettem várakozó limai srác erősen mutatta a középső ujját a sofőrnek. Aztán ilyen később is előfordult, amikor a buszon ültem. Az nem lehetett az oka, hogy azért nem állt meg, mert már nem fértek volna fel többen. Alig voltunk a buszon.

Azt már megszoktam, hogy az autósok nem állnak meg a zebránál sem, inkább még le is dudálnak. Limában viszont elég sok helyen rendes lámpás kereszteződés van, ahol gyalogos lámpa is van (általában az sincs, csak az autókét szokás figyelni). Az egyik ilyennél zöldben mentem át, de itt is majdnem elütöttek. Na, ekkor már én sem tartottam vissza magam, mutattam, hogy a sofőrnek, hogy nekem zöld. Erre még neki állt feljebb, és elkezdett nekem valamit kiabálni.