Az utazás
Eljött végre a nagy nap. Előző nap ismét összepakoltam, ezzel utoljára. Elindultam a repülőtérre. Útközben még leadtam a kulcsaimat az egyik barátomnak, mivel nem szerettem volna ezeket Dél-Amerikában elhagyni. Megérkeztem a parkolóba, leadtam az autót, onnan pedig kivittek a terminálhoz.
Az utazáshoz igényeltem egy Platinum Mastercardot. Ezzel be lehet menni a Mastercard váróba, ahol sütiket és apró dolgokat lehet kapni. Nem volt túl sok időm, későn is találtam meg, és addigra már egy forró csokit is beszereztem, de ezt nem lehetett kihagyni. Csóró magyar backpacker menni Mastercard váró.
Éjszakázás a dohai reptéren
Néhány órás repülés után megérkeztem Dohába, helyi idő szerint éjjel egy után. Itt egy hétórás várakozás elé néztem. Tudtam, hogy a legjobb, ha megpróbálok aludni, de addig nem akartam, amíg ki nem írják a kaput, ahonnan a csatlakozás indul. Végre megjelent a gépem a kijelzőn. Odamentem a kapuhoz (tényleg elég sokat kellett menni), és ott kerestem egy helyet magamnak. Két szék között nem karfa volt, hanem konnektorok. Ebből a két székből és a lábtartóból elfogadható ágyat lehetett csinálni. Éjjel elég csendes volt a reptér, de sejteni lehetett, hogy nem marad így reggelig. Pár órát azért így is sikerült aludni.
A dohai reptér amúgy elég jó, mondjuk így, Több Internet-sarok is ki volt alakítva, ahol elég drága Mac-ek voltak kirakva, a hozzájuk illő fehér dizájnnal. Volt TV-sarok is körívben elhelyezett fotelekkel. Természetesen az összes ilyen helyen aludt valaki.
Eljött a második repülés ideje is. Az utasok az összes ablakon lehúzták az árnyékolókat, így szokatlan félhomály volt a gépen. Alváshoz ideális.
Az Egyenlítőtől délre
A repülőn a második blogbejegyzést írtam, amikor elkezdtek szendvicseket felszolgálni. Félretettem a laptopot, és bekapcsoltam az előttem lévő ülés fejtámlájába szerelt monitort, hogy megnézzem az utazási statisztikákat (tengerentúli járatokon általában van ilyen). A 15 órás út felénél jártunk, Afrika partjaitól nyugatra. A program ráközelített a helyzetünkre. Most léptük át az Egyenlítőt. Átléptem az Egyenlítőt! 9753 m magasan, 922 km/h sebeséggel, félúton Doha és Sao Paolo között, Sao Tome felett. Elég sok helyen jártam már, messze Magyarországtól, de a déli féltekén még sosem.
Volt még egy megálló Sao Paoloban. Itt az utasok fele leszállt, helyükre pedig mások jöttek. Már csak egy két és fél órás repülés volt hátra. 🙂 Végül annak is vége lett. Végre leszálltunk Buenos Airesben. Muszáj volt pénzt váltanom, mert a hostelben érkezéskor készpénzben kellett fizetni. Ezzel nagyon sok idő elment. Megpróbáltam megkeresni a helyi 8-as buszt, ami elvileg bevitt volna a San Telmo negyedbe, de annyit sikerült megtudnom, hogy 3 blokkra van a reptértől. Már így is eléggé késésben voltam, ezért inkább felszálltam egy reptéri buszra. Ez is pár sarokra tett le a hosteltől.
Éjjel negyed egykor érkeztem meg. Szerencsére a recepciós megvárt, így az első éjszakát nem kellett az utcán töltenem.