Argentína

Buenos Airest gyakran hasonlítják Budapesthez. Az itt található épületek stílusa valóban emlékeztet a mi fővárosunkra, de néhány negyedben jelentősek a különbségek. Buenos Aires, és azon belül is San Telmo a híres argentin tangó szülőhazája. A Recoleta negyedben igazi fényűzéssel találkozhatunk. Az itteni temetőben találjuk meg a Duarte család kriptáját, ahol számtalan viszontagság után itt lelt végső nyugalomra Evita.

Retiro és a buszpályaudvar, Puerto Madero

Reggel nem akartam túl korán kelni. Szerencsére a lakótársak sem. Reggeli után az első dolgom volt megvenni a buszjegyet Puerto Iguazúba. Ehhez ki kellett menni a buszpályaudvarra. Rögtön volt alkalmam megismerkedni a buenos airesi metró használatával is. Egy normál méretű mágneskártyával lehet használni, amit fel kell tölteni, és addig lehet menni vele, amíg van rajta kredit.

A buszpályaudvaron megszámlálhatatlanul sok társaság működik, mindegyik a saját jegypénztárával. Ezeket kezdtem el sorra járni. Végigjártam 4-5 olyan, amelyik megy az Iguazúhoz. „Természetesen” sehol nem beszéltek angolul. Szépen spanyolul kellett kideríteni, hogy mikor indul és érkezik, és hogy jár-e hozzá ellátás. A jegyárakban elég nagy eltérés volt. Én megvettem a legolcsóbb cama, azaz ágy jegyet, amit egyébként a megkérdezettek közül a legelső társaság kínált. A spanyol miatt nagyon büszke voltam magamra. Két nap múlva kiderül, hogy valójában mit sikerült intézni. 😀

A pályaudvarról elindultam a város folyóparti része felé. A folyót nem sikerült elérni, viszont a kikötőben megnéztem az ott kiállított korvettet, ami anno az Antarktiszra közlekedett (az nem tudom, hogy akkoriban mit csináltak ott :)).

San Nicolás és Monserrat

Délután csatlakoztam az egyik „ingyenes” városnéző túrához. Azért idézőjeles, mert borravalót kellett adni. Az egyik amerikai nő mondta, hogy nekik tegnap megmondták, hogy minimum 100 peso az, amit elfogadnak. Ez majdnem annyi, mint a fizetős túráik ára. Nekem ez nagyon nem tetszett, és a végén nem is adtam annyit.

Ha valaki szereti az építészetet és a szép épületeket, az Buenos Airesben nem fog csalódni. A függetlenné válásuk része volt, hogy az összes addig létező koloniális stílusú épületet lerombolták, és helyükre tudatosan megtervezve, az akkoriban modernnek számító stílusban építették újjá az egész várost.

Buenos Aires egyébként az épületeken kívül tele van hatalmas parkokkal. Ez is nyilván a tudatos várostervezés eredménye, ám van más oka is. A város a pampák közepén épült. Egyetlen dolog volt mindenfelé: fű. Ez nem kis csalódást okozott a spanyol gyarmatosítóknak, akik bedőltek az ezüsttel teli hegyekről szóló regéknek. Nos, ahhoz a mai Bolívia felé kellett volna menniük. Térjünk vissza a parkokra. Akkoriban Argentína a világ ötödik legnagyobb gazdasága volt. Egyrészt ezt meg is akarta mutatni a világnak, másrészt ide akarták csábítani az embereket.

A város egyébként nagyon csendesnek tűnt egy 14 milliós metropoliszhoz képest. Alig láttam autót, és a belvároson kívül szinte ember sem nagyon volt. Ez az egész elég meglepő volt számomra.

San Telmo

Azt mondják, ha valaki Buenos Airesben jár, nem hagyhatja ki, hogy el ne menjen egy tangó-estre. A San Telmo negyed állítólag kiváló lehetőség erre. Este el is indultam, hogy ez a program semmiképp ne maradjon ki. Megtaláltam a teret, amit javasoltak, és itt tényleg volt is egy pár, aki táncolt. A tér közepén le volt terítve nekik valami, hogy ne a kövön táncoljanak, ez volt a színpad. A zenét pedig a srác a telefonjáról játszotta le. Változik a világ, na. 🙂 Elég későn értem ide, és még nem is vacsoráztam, így csak három táncot néztem meg. Tényleg nem volt rossz, nem az a tangó volt, amit én korábban tanultam.

Az argentin tangó

A tangóról egyébként másnak megtudtam pár érdekességet. Argentína népességének jelentős részét olaszok alkotják (a népesség 25%-a volt, és minden mai argentin felének folyik részben olasz vér az ereiben). A tangót ezek a bevándorlók kezdték táncolni a város szegények negyedeiben, mint San Telmo és a híres-hírhedt Boca. Eleinte csak férfiak táncolták, mintegy egymás közötti párbaj jelleggel. Nők csak később kezdték táncolni, és azok is prostituáltak voltak. Az egész tangót pedig fűtötte az erotika. Ez a fajta a tánc az előkelő rétegek körében elfogadhatatlan volt (pl. az előkelő Recoleta negyedben). Párizs figyelmét viszont nem kerülte el a tangó. Ott az arisztokraták is táncolták, és Buenos Airesnek nem maradt más választása. A tangó menő lett, és ha nem akartak lemaradni, akkor muszáj volt Recoletába is beengedni. Ennyit az „argentin” tangóról. Maga a tánc egyébként mindössze 130 éves, és 30 év kellett ahhoz, hogy Buenos Airesben is elterjedhessen.

A hostelben kiderült, hogy ma ünnepnap volt. Ez megmagyarázza a kihalt utcákat. Emiatt volt még egy dolog: karnevál. A tangó és a vacsora után még ezt is meg kellett néznem. Amikor odaértem, majdnem szaladnom kellett. Az emberek valamilyen habbal fújkálták egymást. Az utca már tele volt a kiürült flakonokkal. Természetesen egy-két találatot én sem úszhattam meg. Volt egyébként rendes karneváli hangulat is. Egy elkerített részen volt egy színpad, ahol élő zenét játszottak, a táncosaik pedig valamilyen ugrabugrálós táncot adtak elő. Volt benne sok ugrás meg rúgás is. Nem tudom, mennyi köze lehet ennek a capueirahoz. Volt viszont mindenféle táncos, férfiak és nők, de még egészen kicsi lányok és fiúk is.

Recoleta, ahol a gazdagok laknak

Másnap reggel ismét csatlakoztam egy ingyenes városnézéshez, ami a Recoleta negyedet vette célba. Este nem pakoltam össze, így az elejét csak futva értem el. Ezen a negyeden tényleg látszik a fényűzés. Az épületek itt még sokkal szebbek, már ha ez lehetséges egyáltalán, és még több park van. Szinte minden arisztokrata család kötelességének érezte, hogy egy kisebb méretű kastélyt építtessen ide magának. Ma ezekben sokszor nagykövetség működik. Az egyikben viszont a Four Star hotel mansion lakosztályai találhatók. Ebben egy éjszakáért potom $12000-t kell fizetni, így leginkább világsztárok szállnak meg itt.

A temető és Evita sírja

A negyed, és talán egész Buenos Aires legnagyobb látványossága a Recoletában található temető és Eva Perón, azaz Evita sírja. Minden családnak saját kriptája van, ahova több családtagot temetnek. Sokszor a koporsó is látszik. Az embernek az az érzése lehet, hogy ezek az emberek többet költöttek túlvilági létükre, mint az ittenire. Ebben van is némi igazság. Sírokat sosem számolnak fel, de a fenntartást nem mindenki engedheti meg magának. A sírhelyet el lehet adni, de a benne nyugvó halottakról akkor is gondosodni kell, az ugyanis a családhoz tartozik. Itt egy-egy kripta $8000/nm áron cserél gazdát.

Maga Evita sírhelye egyébként engem nem nyűgözött le annyira. Mivel az összes nagyon szép itt a temetőben, azt mondhatom, hogy az övé csak egy volt a sok közül (de tényleg). A különbség annyi, hogy itt mindig van friss virág, és az emberek megállnak a sírja előtt.

Evitáról nem fogok sokat írni, csupán egy érdekesség a halála után. A holttestét pár évvel halála után ellopták, és Olaszországba szállították. Innen 16 évig elő sem került. A holttest egyébként mumifikálódott, de azt már nem tudom, hogy ez szándékos volt-e vagy véletlen.

Buenos Airesből egyelőre ennyit sikerült megnézni. Jó lenne még a Boca negyedbe eljutni, amire van is esély, miután visszajöttem, de a következő program az Iguazú-vízesés lesz.