Potosí ezüstje
A Bolíviába látogatók általában nem hagyják ki Potosít, hogy lemenjenek a város melletti ezüstbánya járataiba. Sokszor ezután tovább is állnak, pedig csak akkor lesz teljes a kép, ha az egykori spanyol királyi pénzverdében folytatjuk a történetet. Potosí tele van templomokkal és katedrálisokkal is, amiket szintén kár kihagyni.
San Pedro de Atacamaból kora délután érkezett meg a busz Uyuniba. Ez már ismerős terep volt. A buszállomás itt nem egy valódi buszállomás, csak egy utca, amit annak neveztek ki. A buszjegyeket az utcán hangos kiabálással hirdető eladók között nem volt nehéz találni egy buszt, ami fél óra múlva indult Potosíba. Már esteledett, amikor megérkeztem.
![Csillék sorakoznak Potosí ezüstbányája előtt](https://inkakektura.hu/wp-content/uploads/2019/09/IMG_20170605_101200-1024x577.jpg)
Potosí 4060 méteren van, és elég nagy város. Semmi kedvem nem volt gyalogolni, ezért próbáltam fogni egy helyi buszt, de ez egy kicsit nehezebbnek bizonyult a vártnál. Először is minden busz tele volt. Másodszor, amikor végre sikerült leinteni egy olyan buszt, amin hely is volt, az nem a jó irányba ment. Végül sikerült leinteni a megfelelőt, amire már csak fel kellett szuszakolni magam a két hátizsákkal. Ezeket a Nissan minibuszokat ugyanis Japántól vásárolta Bolívia, és az ülések és egyáltalán az egész busz mérete a japán emberekhez van igazítva. A térdem egyszerűen nem fér be két ülés közé még akkor sem, ha nincs a hátamon hátizsák. Ezek a buszok elég régiek, sűrű fekete füstöt köpnek, amitől sokáig büdös marad az utca, ahol elmennek. Amikor egy ilyen feltűnik, akkor nagy levegő… Ilyen buszokat használnak amúgy máshol is, például Sucre-ban, ami a következő állomás lesz.
Az ezüstbánya
Potosí egyetlen dologról híres, és a turisták is emiatt szoktak ide jönni, ez pedig a város mellett található Cerro Rico hegyben lévő bánya. Ez a bánya alapozta meg a spanyol hódítók gazdagságát. A hegyben állítólag annyi ezüst volt, hogy hidat lehetett volna belőle építeni Amerika és Európa között. Mára természetesen a készletek megcsappantak, de a bányászat tovább folyik, mert a hegyben cinket is lehet találni.
![Rakodásra használt üst az ezüstbányában](https://inkakektura.hu/wp-content/uploads/2019/09/IMG_20170605_104158-1024x577.jpg)
Természetesen kötelező program egy ilyen bánya meglátogatása. Ez úgy kezdődik, hogy elvisznek a bányászpiacra, ahol a bányászoknak ajándékot kell venni. Szokásos az egy zacskó kokalevél és két liter üdítő, de lehet venni 96%-os tisztaságú alkoholt vagy dinamitot is, amivel a mai napig dolgoznak a kemény gránitban. A bányában aztán az ajándékot odaadjuk a bányászoknak, akik cserébe megmutatják, hogyan dolgoznak, és általában előbb isznak, aztán robbantanak is. Nekem ehhez nem volt „szerencsém”. Pünkösd hétfőn mentem, de ez nem számított.
Ünnepség Pachamama tiszteletére
Itt a Pünkösdöt nem ünneplik annyira. Előző szombaton viszont Pachamama tiszteletére nagy ünnepség volt. Pachamama a föld istenasszonya, akinek az áldását kérik. Ilyenkor lámákat áldoznak, és a vérüket a bányák bejáratára és az épületek falára locsolják.
![Friss lámaáldozat vére a házfalon Potosí ezüstbányájában](https://inkakektura.hu/wp-content/uploads/2019/09/IMG_20170605_100108-1024x577.jpg)
Tio, a bánya ura
A következő napon nem dolgoznak, egész nap csak pihennek és lámasteaket esznek, valamint keményen isznak, a fent említett alkoholt. Valahogy most ez a pihenés elhúzódott, és még hétfőn sem dolgoztak. Így csak a fő járatokban mászkáltunk, de az aknákba nem másztunk le a létrákon, és azt sem láttuk, hogy dolgoznak valójában. Megkerestük viszont a Tio figuráját, akinek Pachamama mellett szintén adnak ajándékot. Tio egyébként az ördögöt formázza, mivel a pokol a bányára hasonlító hely lehet. Viszont sosem nevezik ördögnek, csak Tionak. A túravezetőnk is adott neki kokalevelet, cigarettát és alkoholt. A bányászok egy nap alatt egy zacskó kokalevelet elfogyasztanak, és rendszeresen isznak.
A bányászat saját üzlet. Nem alkalmazottai semmilyen cégnek. Amit kitermelnek, be kell vizsgáltassák, aztán annak megfelelő árat kapnak érte, mennyiség alapján. Van szakszervezet, ami majd a nyugdíjukat fizeti, ha megélik. A bányában uralkodó körülmények miatt teljesen általános közöttük a szilikózis. A gyarmati időkben a bányákban állítólag nyolcmillió őslakos és afrikai rabszolga halt meg. A spanyolok 12 órás műszakban dolgoztatták őket, és egy fél éven keresztül el sem hagyhatták a bányát. Nem csoda, hogy alig élték túl a megpróbáltatásokat.
A pénzverde
A bányán kívül Potosíban található a Casa Nacional de la Moneda múzeum, amit az egykori pénzverdéből alakítottak ki. Láthatók régi érmék, amin láthattuk Potosí azonosító jelét. Minden pénzverésre jogosult városnak megvolt a maga jele, Potosínak az egymásra helyezett PTSI betűk (a második képen az évszámtól balra). Később a P-t és a T-t elhagyták. Mi az, ami megmaradt? S és I, a dollár jele. Argentínában, Chilében és Kolumbiában az árakat a mai napig $ jellel jelölik. Vicces módon Bolíviában pont nem, a boliviano jele Bs.
![Potosíban vert ezüstpénzek](https://inkakektura.hu/wp-content/uploads/2019/09/IMG_20170606_093630-1024x577.jpg)
![Potosíban vert ezüstpénz 1769-ből](https://inkakektura.hu/wp-content/uploads/2019/09/IMG_20170606_093646-1024x577.jpg)
![Ezüsttárgyak a Casa Nacional de la Moneda múzeumban](https://inkakektura.hu/wp-content/uploads/2019/09/IMG_20170606_101613-1024x577.jpg)
A múzeumban vannak az egykor használt préshengerek és egyéb eszközök, szerszámok is. A hengereket lovakkal hajtották, az erőátvitelt időtálló tölgyfa fogaskerekek biztosították. Ezek a prések állítólag a mai napig működőképesek. Később az iparosodással itt is mindent felváltottak a gépek.
![A pénzverde udvara Potosíban](https://inkakektura.hu/wp-content/uploads/2019/09/IMG_20170606_100222-1024x577.jpg)
![Lóval hajtott présgép a pénzverdében](https://inkakektura.hu/wp-content/uploads/2019/09/IMG_20170606_094949-1024x577.jpg)
![Ezüstöntés folyamata és eszközei](https://inkakektura.hu/wp-content/uploads/2019/09/IMG_20170606_100522-1024x577.jpg)
A belváros
Ahogy említettem, Potosíba sokan csak a bányák miatt jönnek, aztán gyorsan tovább is állnak, ami igazán méltatlan a városhoz. Nagyon szép a főtere, aminek egyik oldalán ott áll a katedrális. Ennek fel lehet menni a harangtornyába, ahonnan a város minden irányban belátható.
![Potosí főtér](https://inkakektura.hu/wp-content/uploads/2019/09/IMG_20170605_153753-1024x577.jpg)
![Potosí katedrális](https://inkakektura.hu/wp-content/uploads/2019/09/IMG_20170605_153956-1024x577.jpg)
![Kilátás a katedrális harangtornyából](https://inkakektura.hu/wp-content/uploads/2019/09/IMG_20170605_155552-1024x436.jpg)
Ezen kívül Potosíban van még 36 templom, amik szintén látogathatóak. Én az Iglesia La Merced-et néztem meg, ahol nagyon látványos idegenvezetésben volt részem. Meséltek a templom a 16-18. századi festményeiről, az ezüstborításról, lemehettem a kriptába, végül pedig fel a templom tetejére. Innen lehetett rálátni a San Francisco-ra, ami a legrégebbi templom, így ez volt az utolsó, amit meglátogattam.
![Az Iglesia La Merced harangjai Potosíban](https://inkakektura.hu/wp-content/uploads/2019/09/IMG_20170605_165853-1024x577.jpg)
A templomokon kívül mindkét nap bóklásztam még a város szűk utcáin. Az itt található házak is érdekesek, főleg az utca fölé benyúló házrészek. Arra is volt még időm, hogy a város fölé emelkedő kisebb hegyre is felsétáljak (nem a Cerro Ricora, mert az bányaterület, és le van zárva). Az itt töltött két nap kellemes csalódás volt, és pont elég volt Potosí megismerésére.
![Az utca fölé benyúló házrész Potosíban](https://inkakektura.hu/wp-content/uploads/2019/09/IMG_20170605_164306-1024x577.jpg)
![Külszíni bánya a Cerro Rico várostól távolabbi oldalán](https://inkakektura.hu/wp-content/uploads/2019/09/IMG_20170606_115639-1024x577.jpg)