A Nazca kultúra – Óriási rajzok és piramisok a sivatagban

Mindenki hallott már a Nazca-vonalakról. Ezeket a sivatag köves talajára készített rajzokat leginkább a levegőből lehet szemügyre venni. Talán kevesebben tudják, hogy a nazca kultúra ettől sokkal többről szólt. Piramisokat és vízvezetékeket is építettek, valamint isteneiket bizarr emberfej-áldozatokkal próbálták kiengesztelni.

Arequipából északnak vettem az irányt, Nazca felé. Az itt található Nazca-vonalakat semmiképp nem akartam kihagyni. Ezek a sivatag köves talajára készített rajzok a világ legnagyobb geoglifái, és ezért a legismertebbek is. Méretük miatt leginkább csak a levegőből lehet látni őket. Létezésükről egészen addig nem is tudtak, amíg az 50-es évek táján meg nem érkezett ide Maria Reiche német tudós, és általa nagy nyilvánosságot nem kaptak ezek a vonalak. Maria közel 50 évet töltött a sivatagban azzal, hogy gyalogszerrel bejárja és egyesével megtisztítsa a vonalakat, és itt is halt meg. Érdemei miatt emlékét aktívan ápolják, utca, planetárium és a repülőtér is róla van elnevezve, és a munkásságát bemutató múzeumot is alapítottak a vonalak közelében.

Az éjszakai busz a vártnál korábban érkezett meg Nazcába. Meg volt beszélve, hogy a hostelből kijönnek értem kocsival, de nyilván nem akartam a buszpályaudvaron várni egy órát, inkább elindultam gyalog. Nem kellett sok idő, hogy megjelenjen két sétarepüléseket eladni akaró ügynök. Elég korán volt, és még aznapra meg tudtak volna szervezni egy repülést, de én nem szeretem az ilyen kapkodást. Mondtam nekik, hogy nem akarom, de hiénák módjára elkezdtek követni, alig tudtam lerázni őket. A hostelben én ébresztettem fel a tulajt.

Egyszerű geometrikus mintát adó Nazca-vonalak
Egyszerű geometrikus mintát adó Nazca-vonalak

Sétarepülés a Nazca-vonalak felett

Az első nap azzal telt, hogy kerestem egy sétarepülős utat, ami megfelel az igényeimnek, majd feltérképeztem, hogy mit lehet még itt csinálni. Ez egy kicsit nehezebb volt, mint gondoltam, ugyanis a szezonnak már vége volt, és elég nehéz volt csoportot találni bármilyen útra. Este elmentem a planetáriumba, ahol alig lehetett látni egy pár csillagot a fényszennyezés és a telihold miatt, viszont ezután megnéztünk egy rövidfilmet a vonalakról és Maria Reicheről, ami érdekes volt.

Nazca-vonalak. A majom.
A majom

Másnap reggel jött értem az autó, hogy kivigyen a reptérre. Itt kellett várni valamennyit, aztán hívtak a beszálláshoz. A kisebbik Cesnára fizettem be, ami alacsonyabban és csak hat utassal repül. Az első ábra a bálna volt, amit még így is alig találtam meg. Összesen 12 rajz felett repültünk el. Természetesen ezek a legismertebbek, mint a majom vagy a kolibri. Minden rajz felett köröztük, hogy mindkét oldalról lehessen látni mindent. Mondanom sem kell, a félórás repülésnek nagyon hamar vége lett. A reptéren most sokkal többet kellett várnom, mire jött értem egy autó, ami visszavitt a városba. Így viszont meg tudtam nézni a kifüggesztett tévén a nazcákról szóló dokumentumfilmet.

A sivatagot kettészelő út a Nazca-vonalak között
A sivatagot (és a gyíkot) kettészelő út. Az út mellett a kilátótorony,

A geoglifák készítése

Az nazca kultúra időszaka az i.e. 100 – i.sz. 700 közötti évekre tehető. A vonalak ezen időszak alatt folyamatosan készültek. A legrégebbiek a különféle figurákat ábrázoló rajzok. Az újabbak sokkal egyszerűbbek, geometriai alakzatok vagy egyszerű vonalak, és sokszor a régebbieken haladnak keresztül. A közös bennük, hogy az egyes részeik csillagászati jelentőséggel bíró helyekre mutatnak, mint például napéjegyenlőség idején a felkelő és a lenyugvó nap helye a horizonton. A vonalak funkciója a mai napig vita tárgya. Ma a leginkább elfogadott nézet, hogy ezek szabadtéri templomok voltak, ahol a nazcák nagy számban vehettek részt a szertartásokon, és a Cahuachi-piramisok, mint zárt vallási helyszín párját képezik.

A sivatagban rajzokat nem a nazcák kezdek készíteni. Őket megelőzte a paracas kultúra (i.e. 800-200), akik egy kicsit más stílusban készítették rajzaikat. Nazcától északnyugatra, Palpa mellett találhatók ilyen rajzok, ezért Palpa-vonalaknak nevezik őket. Hosszabb sétarepülésre is be lehet fizetni, ami ezeket a rajzokat is érinti.

A nazca kultúra

A Nazca-vonalak természetesen csak egy kis részét képezik a nazca kultúrának. Számtalan archeológiai emlék maradt fenn, amiről a városban található Museo Didactico Antonini ad elég jó képet. Nazcától nem messze tárták fel a Pueblo Viejonak elkeresztelt nazca várost. A múzeum fényképpekel és ábrákkal mutatja be az ásatás menetét. A feltárt tárgyak természetesen ki vannak állítva. Van egy nyitott rész is, ahol egy vízvezeték és nazca sírhelyek rekonstrukciói láthatók.

Nazca sírhely rekonstrukciója
Nazca sírhely rekonstrukciója

Chauchilla temető

Ilyen sírokat eredetiben is lehet látni errefelé. A Chauchilla temető nagy részét sajnos a sírrablók kifosztották. Van viszont egy eredeti sírhely, és számtalan másik rekonstrukciója. A bennük látható múmiák viszont egytől egyig valódiak. A nazcák a földbe ásott és körbefalazott négyszögletes gödrökbe temetkeztek. Egy sírhelyre több embert is temettek. A holttesteket embriópózban, több réteg textilbe tekerve helyezték végső nyugalomra. A fennmaradt múmiák hosszú haja teljesen épen maradt.

Eredeti nazca múmiák a Chauchilla temetőben
Eredeti múmiák a Chauchilla temető egyik sírhelyén

Cahuachi-piramisok

Nazcától nyugatra Pueblo Viejo maradványain túl találhatók a Cahuachi-piramisok. Ez 24 négyzetkilométeren 36 piramist jelent. Egyet feltártak, és eredeti állapotában hagytak meg, két másikat pedig újjáépítettek. Ma ezeket lehet megnézni. A többi piramis leginkább egy szabályos alakú, magas kupacnak tűnik. Ezen az úton azt ígérték, hogy megnézzük még az egyik vízvezetéket is, de valahogy erre “nem maradt idő”. Szerintem azért, mert csak ketten lettünk volna, de a másik jelentkező nem jelent meg, és megpróbálták a lehető legegyszerűbben letudni a dolgot.

A helyreállított piramis Cahuachiban
A helyreállított piramis Cahuachiban
Piramis maradványa Cahuachiban
Piramis maradványa Cahuachiban
Cahuachi-piramisok
Cahuachi-piramisok

Rituális emberfej-áldozatok

A piramisokat kizárólag szertartások helyszínéül használták. Mivel Nazca is sivatagos területen fekszik, a víz errefelé különösen nagy kincs volt. (Eső évente 1-2 órát esik, napi 4-6 perces adagokban. Nem csoda, hogy a NASA is az Atacama-sivatagban teszteli a marsjáróit.) Háborúztak is érte, valamint a szárazabb időszakokban, amikor nem volt elegendő belőle, a nazcák is emberáldozatokkal próbálták kiengesztelni isteneiket, és ezt nem akárhogyan csinálták. A régészek találtak fej nélkül, de egyébként a szokásos módon eltemetett testet, és találtak csoportosan eltemetett fejet. Egy-két maradvány is bizonyítja: levágott emberfejeket mutattak be. A koponyán egy vékony kötelet vezettek át, és vagy kézben tartva, vagy többet a derekukra kötve tartották a papok szertartásokat. Az Antonini múzeumban a szokásos kerámiákon, textileken és egyéb használati tárgyakon kívül ilyen maradványokat is lehet látni. Egyes kerámiákon látható rajzok a szertartásokat jelenítik meg.

Nazca emberáldozatok átfúrt koponyái
Nazca emberáldozatok koponyái. Néhányon az átfűzött kötél is megmaradt.

A Nazca-vonalak a földről nézve

A vonalakat közvetlen közelről is szerettem volna megnézni. Szerencsére erre is van lehetőség. Mint ahogy említettem, a vonalak létezéséről sokáig nem is tudtak. A Nazca és Ica közötti főutat még a feltárások előtt építették, és pont a vonalak között halad. Az út mellett van egy kisebb domb, amiről leginkább geometriai alakzatokat lehet látni. Kicsit távolabb a főút kettévágja a gyíkot. Ide fémből építettek egy kilátótornyot, amiről ezen kívül még két rajz, a fa és a kéz látható.

A fa Nazca-vonal
A fa a kilátótoronyból

A toronytól autóval már csak pár percre van a Maria Reiche Múzeum. Itt láthatók a kutatónő eredeti rajzai és mérőszalagjai is, valamint őt ábrázoló fényképek is. Van itt egy múmia is, aki egykor valószínűleg sámán vagy pap lehetett. A bőre is kiváló állapotban maradt meg. Látszanak rajta az eredeti tetoválásai.

Nazca pap múmiája a tetoválásokkal a karján
A pap vagy sámán múmiája a tetoválásokkal a karján

Homokfutóval a sivatagban

Arról nem tettem le, hogy megnézzem az Ocongalla-vízvezetéket (Oconcaya). A nazcák sok ilyet építettek, hogy hozzáférjenek a föld alatt rejtőző vízhez. A környéken nagyjából harminc ilyen maradt fenn. Szervezett úton ide buggyval, azaz homokfutóval lehet eljutni, ami önmagában is remek élmény. A buggy ezután Cahuachihoz megy, amit így már másodszor volt alkalmam megnézni. Ezután egy másik temetőhöz mentünk, de ebből nem sok maradt meg. A sírrablók ezt is kifosztották, és itt egyetlen múmián és néhány, egy kupacba összehordott csonton kívül mást nem is láttunk.

Ocongalla-vízvezeték
Kút az Ocongalla-vízvezetéknél

A temetőnél nem is lett volna értelme sok időt tölteni. Hamarosan indultunk tovább a homokdűnék közé, hogy kipróbálhassuk a sandboardot, vagyis homokdeszkázást. Mielőtt kiszálltunk volna a buggykból, a dűnéken autóztunk egy kicsit. Ez teljesen olyan volt, mintha hullámvasúton ültünk volna. Végül következett a sandboardozás. Ráülve vagy ráfeküdve lehetett csúszni. Egy néhányan ki akartuk próbálni, milyen lehet ráállva. Én is megpróbáltam, de nem nagyon ment. A deszka elég könnyen elakad a homokban. Szerintem nehezebb, mint a snowboard. A csúszkálás végén még megvártuk a naplementét, aztán elindultunk Nazca felé.

Homokdűnék Nazca mellett
Homokdűnék Nazca mellett

Itt a partvidéken mindig elég erős és hideg szél fúj. Közben teljesen besötétedett, és gyorsan lehűlt a levegő. A buggy is elég gyorsan ment, úgyhogy ezeknek a kombinációja elég kellemetlen érzés volt. Hiába hoztunk meleg ruhákat, mindenki nagyon fázott. Nem is biztos, hogy mindenki örült az utolsó megállónak, ami meglepetés volt. Egy kerámiakészítő műhelynél álltunk meg. A néni elmesélte, hogy a nagyapja nagyon sok időt töltött azzal, hogy a nazcák hogyan készítették kerámiáikat. Állítólag még ma is azt a technikát alkalmazzák, amit pár száz évvel ezelőtt. Megmutatta a festékek készítéséhez használt anyagokat is. Itt szerencsére egy kicsit átmelegedhettünk, mielőtt visszaértünk a városba.

Föld alatt futó nazca vízvezetékek

Cantalloc-vízvezeték
Cantalloc-vízvezeték

Utolsó napomon néhány közeli helyet jártam be. Az első a Cantalloc-vízvezeték (Cantayoc) volt. Itt 19 kör alakú kút is található. A vízhez spirál alakú lejtőn vagy lépcsőkön lehet lejutni. Mindegyik kút egy kicsit másképp néz ki. Vannak olyanok is, ahol a spirált és a lépcsőket kombinálták. Ezután átsétáltam az El Telar geoglifákhoz. Ezek szintén nazca vonalak, de sokkal kisebbek, és csak geometriai alakzatokból állnak. A harmadik hely Paredones romjai voltak, ami kakukktojás az eddigiekhez képest, mivel ez egy inka adminisztratív központ volt. Az út mellől csak az épület falát lehet látni, ezért kicsit meglepődtem, hogy egy viszonylag nagy komplexum van itt.

El Telar geoglifák
El Telar geoglifák
Paredones inka adminisztatív központ romjai
Paredones inka romjai

A sandboardozást nagyobb méretekben is lehet űzni. Nazcától pár kilométerre található a Cerro Blanco, a világ legnagyobb homokdűnéje. A maga 2078 méterével magasabb, mint a mellette lévő hegyek. Sajnos ide csak privát túra keretében vittek volna el, ami nagyon drága lett volna, de ez engem nem tudott eltántorítani attól, hogy legalább fel ne másszak a tetejére. Erről a következő bejegyzésben írok részletesen.

2 Thoughts to “A Nazca kultúra – Óriási rajzok és piramisok a sivatagban”

  1. littke

    Írásaid nagyon élvezem.

  2. Jerico

    Hihetetlen az látvány is a mögötte lévő rejtély is. A poszt tetszett.

Leave a Comment