Argentína

Miután Argentína északi tartományaiból visszatértem Buenos Airesbe, felfedeztem a Boca negyedet is, ahol a híres Boca Juniors stadionja áll. Pár sarokkal arrébb a Boca sétálóutcájában hangulatos bárok előtt üldögélve csodálhatjuk a tangótáncosokat.

Útban Buenos Aires felé egész éjjel szakadt az eső. A busz reggel fél tízkor érkezett meg. Addigra szerencsére elállt, én pedig már ismerősként indultam vissza a San Telmo negyedbe, ahol a hostelt foglaltam. Ez alkalommal a negyed sokkal hangulatosanbb részében egy sokkal jobb szállást sikerült foglalni.

San Telmo eddig fel nem fedezett részei

Bejelentkeztem, szusszantam egyet, aztán egy könnyű sétára indultam San Telmo eddig még fel nem fedezett részén. Kitűzött célom nem igazán volt, inkább csak a negyed főutcájának számító Defensa és a Plaza Dorrego környékét szerettem volna bejárni. (Ez az a tér, ahol esténként tangót szoktak táncolni, és a korábbi posztban már írtam róla.) Az látszik, hogy nagyok sok turista megfordul errefelé, ugyanis elég sok étterem és kávézó található errefelé. Volt egy konkrét látnivaló, amire viszont kíváncsi voltam. Ez a Casa Mínima, ami két itáliai stílusú ház közé ékelődik be, és mindössze két méter széles. Ez egy kétszintes épület, és van erkélye is. A Defensán tovább sétálva az egyik kapualj meglepetéssel szolgált. Bent egy elég nagy területen kizárólag régiségeket árulnak, egyfajta mini régiségpiac ez. Az „üzletek” egymástól ráccsal elválasztott kalitkák.

La Boca

Másnapra társaságot kaptam egy nyugdíjas angol öregúr, Les személyében. Reggeli közben dőlt el, hogy velem szeretne tartani. Mint később kiderült, ennek az oka az volt, hogy elég felkészületlenül érkezett, és semmit nem tudott Buenos Aires látványosságairól. Együtt vágtunk hát át San Telmon a La Boca felé. Utunk egy parkon át vezetett, ahol néhány zöld papagáj a galambok közé keveredve várta az etetést. Ehhez elég gyorsnak kellett lenniük, mert a galambok erőszakosan próbálták elszedni tőlük a finom falatokat.

Buenos Aires szegénynegyede

A Boca negyedben élni – a hírének megfelelően – valóban nem lehet valami felemelő dolog. Sok háznak hullámos lemez borítása van, és fogalmam sincs, hogy az alatt mi lehet, de a rendes házakon is látszik a szegénység. Az ebédünket egy ilyen ház aljában működő gyorsétterem-félében fogyasztottuk el, ahol a szokásos argentín gyorsételeken (choripan és empanadas) kívül lehetett még kapni ruhákat, és ki tudja még, hogy mit. Egyszer csak egy régi lábbalhajtós öntőttvas Singer varrógép is előkerült, amit asztallá alakítottak át.

A La Bombonera, a Boca Juniors stadionja

Ebben a környezetben található a Boca Juniors focicsapat stadionja, a La Bombonera. Ez az ízléstelen betonkolosszus remekül illene a látványba, ám maga a stadion és a környező házak is a Boca Juniors színeire, sárgára és kékre vannak festve, jelentősen feldobva ezzel a környék hangulatát. A hostelben lakó svéd pár szerint azért ez a két szín, mert amikor a színeket választották, éppen akkor egy svéd hajó járt arra először. A stadiont egyébként belülről is meg lehet nézni, de mivel engem a foci teljesen hidegen hagy, úgy gondoltam, hogy nekem nem éri meg a belépő árát, még ha történetesen arra a stadionra az is van írva, hogy CABJ.

A Bombonera mellett van az a két sétálóutca, ahol az egykori olasz dokkmunkások színesre festett házai állnak, és megint csak mindenféle étterem és egyéb üzlet várja a látogatókat. Itt lehet tangótáncosokkal pózolni és fényképeket csinálni. Ez a pár utca egyébként kifejezetten hangulatos, és csak ajánlani tudom mindenkinek. Nekem és Lesnek is nagy élmény volt, talán a többi városrésznél is jobban tetszett. Itt járva az ember el sem akarja hinni, hogy pár sarokkal arrébb már kezdődik a no-go zóna.

Puerto Madero

A Boca után a város legújabb része, a folyópart melletti Puerto Madero felé vettük az irányt. Ez a negyed egykor a folyó árterülete volt, ám ezt szándékosan feltöltötték és beépítették. Ma Buenos Aires egyik legjobb kerületének számít. Meghagytak viszont egy hatalmas részt abból, amit a természet visszahódított, és egy botanikus kertet alakítottak itt ki. Itt lehet eljutni a La Plata folyó partjára (az Ezüst Folyó; persze, szegény spanyolok ezt jól benézték úgy 500 évvel ezelőtt). A folyó túlpartján már Uruguay fekszik, amiből nem lehet látni semmit. Itt a folyótorkolat akkora tölcsérré szélesedik, hogy az ember azt hinné, ez már az óceán. Ellenben itt még édesvíz van, ezért ezt az óriási tölcsért még a folyó részének tekintik.

Barrio Chino, a kínai negyed

Azaz a kínai negyed. A nap során kiderült, hogy Les megállás nélkül beszél, amitől én egy kicsit besokalltam. A következő a délelőttöt a hostelben töltöttem (egyébként is kellett szervezni a továbbiakat), így kora délután egyedül tudtam nekiindulni a kínai negyednek. Ez valójában nem egy valódi negyed, hanem Belgrano része, és mindössze két háztömbből áll. Az elejét ennek ellenére egy hatalmas kapu jelzi, két sarokkal arrébb pedig két kőoroszlán őrzi a másik végét. Sok mindent nem lehet itt csinálni. Két templomot találtam a térképen, de bejutni egyikbe sem sikerült. A nap hátralévő részét Belgranoban sétálással töltöttem.

Ez az a pont, ahol végleg búcsút veszünk Buenos Airestől.