Peru

Az inkák előtti kultúráktól ránk maradt emlékek, mint a wari Pikillaqta városa, sokszor méltatlanul kevés nyilvánosságot kapnak. Más stílusban épült, mint a közelében található Tipón, ami egy jelentős inka település volt. Itt láthatunk teraszokat, vízvezetékeket ceremoniális kúttal, de nem hiányozhat az Intihuatana kő sem.

A Szent Völggyel végeztem ugyan, de ezt nem jelentette azt, hogy a Cusco környéki látnivalókkal is végeztem volna. A nem hivatalosan déli völgyként emlegetett területen még voltak felfedezésre váró látnivalók, amikre a Boleto Turistico is érvényes volt.

Pikillaqta

Ahogy korábban írtam, az Inka Birodalom meglehetősen rövid életű volt. Közvetlenül az inkák előtt két civilizáció is élt egymás mellett egy majdnem akkor területen, mint a későbbi Inka Birodalom. Déli részén, a mai Bolívia és Chile területén a tiwanaku kultúra virágzott, míg itt, a mai Peruban a warik élték életüket. Az egyetlen inkák előtti lelőhely a környéken az itt található Pikillaqta.

A város méretei lenyűgözőek. Legelőször néhány hosszan elterülő teraszt pillanthatunk meg a távolból. Közelebb érve a hatméteres falak mellett elég messzire el lehet jutni, de a romok még ezeken túl is folytatódnak. Meglátva az egyik ilyen utat rögtön el is indultam a város lehető legtávolabbi pontjára. Itt csak elég romos állapotban lévő épületeket találni, többnyire fűvel benőve, a még álló falak mellett kőhalmokkal, amelyek egykor szintén a fal részét alkották.

Ahhoz, hogy jobb állapotban lévő épületeket találjunk, vissza kell gyalogolnunk a középső területre (vagy mondjuk rögtön ott kezdeni). Itt találunk egy térképet is, ami a város egykor alaprajzát ábrázolja, de nem túl áttekinthető. Láthatunk néhány földbe süllyesztett épületet, amit ma tetővel védenek a további károsodásokkal szemben. Feltártak továbbá még egy gödröt, amiben a szertartások során áldozati tárgyakat mutattak be. Találtak benne többféle fémből, kerámiából és lapis lazuli-ból (kék színű féldrágakő) készült szobrokat.

A helyszínre érve egyébként rögtön szembetűnik az inka és a wari építészeti stílus közötti különbség. Látszik, hogy másképp munkálták meg a köveket, és más technikát alkalmaztak az építés során.

Rumiqolqa

Pikillaqtától nem kell sokat gyalogolni a főúton, hogy Rumiqolqához érjük. Ez szintén egy wari vízvezeték alapjaira épült, ám már inka kori építmény. Ez a hatalmas kapu jelezte egykor a cuscoi völgy bejáratát.

Itt a kapun kívül más látnivaló nincs. Amikor elindultam az oldalában lévő lépcsőkön felfelé, a helyszínen őrködő néni egyből rám szólt, hogy azt nem szabad. Így a tetején futó vízvezetéket is csak képekről tudtam megnézni.

Tipón

Cusco felé visszaindulva találjuk Tipón városát. Itt egy Pisachoz hasonlóan hatalmas területen elterülő inka település romjai vannak. A várostól egy 5 km-es gyaloglás vár ránk, ha vállalkozunk rá. Itt is ajánlgatják magukat a taxisok, de nem olyan erőszakosan, mint a Szent Völgyben. Mivel úgy gondoltam, elég időm van még, a gyaloglás mellett döntöttem. A kanyargós szerpentineket le lehet rövidíteni, ha felkapaszkodunk az egyik kanyartól induló inka lépcsőkön. Ezzel persze nem lesz könnyebb az út, csak rövidebb és meredekebb.

Tipónban nagyon hasonlóInti érzésem volt, mint Pisacban. Ide egy csomó idő kell, ha mindent meg akar nézni az ember. A bejáratnál itt is van egy térkép, de csak vonalakból és satírozott területekből áll. A szintvonalak viszont fel vannak tüntetve, és nem sok jót ígérnek.

Legelőször itt is teraszokkal találkozunk. A legrövidebb út mindössze ezek megkerülését jelenti. A hosszabb körökön természetesen sokkal több dolgot lehet látni. Ha felfelé indulunk, itt is találunk Intihuatana követ a hozzá tartozó templommal együtt. És ami újdonság, hogy itt a kő nincs elkerítve, fel lehet rá menni!

Van vízvezeték is, ami elég messzire vezet. Elindultam mellette, hogy semmit se hagyjak ki, aztán csak mentem és mentem, denem értem oda sehova. Csak egyre feljebb és feljebb vezetett, és nem akart vége lenni. Fent a hegytetőn további romokat véltem látni, de arra már nem lett volna időm. Inkább elindultam visszafelé, hogy még zárás előtt meg tudjam nézni a többi részt.

A teraszok végében találhatunk egy három épületből álló épületegyüttest (Cancha Inka). A három épület szinte pontosan ugyanúgy néz ki, csak a tájolásuk más. Egy téglalap három oldalán állnak, és mindhárom bejárata a közöttük lévő tér közepe felé néz.

A ceremoniális kút

Ezektől sokkal látványosabb az egy szinttel lentebb lévő Fuente Ceremonial, azaz ceremoniális kút, ahol először kettő, majd négy csatornán keresztül folyik a víz két egymás alatti medencébe. A víz ezután a teraszok szélén haladó csatornában folyik el. Ezt követve visszaérkezünk a kiindulópontra.

Ekkor értettem meg, hogy a bejáratnál található térkép mit ábrázol. Annak csak egy elég kis részét lehet fél nap alatt bejárni, ami egyébként a nyilakkal jelzett útvonal. A teljes körhöz valószínűleg több napra van szükség, de ennek a lehetőségnek nem jártam utána.

A felfelé úton és Tipón bejárása során eléggé elfáradtam. Meg is egyeztem egy taxissal, hogy levisz, de meg akarta várni, míg megtelik az autó. Mivel én nem akartam határozatlan ideig várni, inkább elindultam lefelé a lépcsőkön, ahol feljöttem. Így útközben még beugrottam az itteni állatmenhelyre, ahol lehet látni egy csak itt élő medvefajt, tukánt, arákat, papagájokat, majmokat, pumákat és néhány egyéb állatot.

Ezzel a délután maradék része is eltelt, és már sötétedni kezdett, amikor visszaértem a főútra. Hamarosan jött egy busz, ami Cuscoba tartott. Felszálltam, és estére visszaértem a városba.