Iquitos és Belén úszó falu

Iquitos a legnagyobb város, amit szárazföldön nem lehet megközelíteni. Ennek ellenére meglehetősen nyüzsgő élet folyik errefelé. A tőszomszédságában lévő Belén úszó falu a cölöpökre épített házaival és egzotikus piacával tűnik ki. A piacon bájitalokat olyan különleges ételeket lehet kapni, mint a suri, ami egy óriási kukac.

Legutóbb ott fejeztem be, hogy egy teherhajó fedélzetén eltöltött két teljes nap hajózás után megérkeztem Iquitosba. Mivel ezelőtt már két alkalommal voltam többnapos dzsungelkalandon, itt már nem annyira izgatott a dolog, hogy egy harmadikra is befizessek. Az egyik, amiért ide is el akartam jönni, azok a rózsaszín delfinek voltak, de Iquitos maga is számtalan látnivalót tartogatott még.

Iquitos az Amazonas felől
Érkezés Iquitosba

Iquitos

Ahogy azt már írtam, Iquitos a legnagyobb olyan város, ami szárazföldi úton nem közelíthető meg, csak hajóval vagy repülővel, és Peruban a hatodik legnagyobb város. Mérete miatt a “Perui Amazónia fővárosa” és az “Amazóniai Sziget” becenevekkel is illetik. Jezsuiták alapították 1757-ben, de a területet már régóta indiánok népesítették be. 1866-ban emelték városi rangra, és onnantól kezdve Loreto tartomány székhelye lett.

Dúsgazdag gumibárók

Az igazi fellendülést a 19. század végén a gumiláz hozta meg. Miután feltalálták a vulkanizálást, a terület kaucsukfái lettek az új aranybányák. Számtalan üzletember és munkás indult meg Iquitos felé, hogy itt alapozza meg szerencséjét. Néhány üzletember elképzelhetetlen mértékű vagyonra tett szert, amihez természetesen szükség volt az őslakosok kizsákmányolására. Az embereket rabszolgasorhoz közeli körülmények között dolgoztatták, aminek a híre végül Nagy-Britanniáig is elért, és nagy visszhangot keltett. A gumibárók a busás nyereségből fényűző villákat építtettek, amelyek falát Európából hozatott csempével burkolták (el lehet képzelni, mennyibe került a dzsungel közepére szállítani azokat). Ezek a házak ma is láthatók, mint például a Casa Cohen vagy a Casa Morey. Szintén ilyen stílusban épült 1908-ban a Hotel Palace, ami akkoriban a legfényűzőbb szálloda volt Iquitosban. Ma katonai helyőrségként működik.

A Casa Morey csempeborítású villa Iquitosban
A Casa Morey csempeborítású villa
A volt Hotel Palace Iquitosban, ma a katonai helyőrség épülete
A volt Hotel Palace, ma katonai helyőrség

A fényűzés itt nem állt meg. A Plaza de Armas mellett még ma is áll a Casa de Fierro (“Vasház”), amit Gustave Eiffel tervezett. Az egyik gumibáró Párizsból szállíttatta ide. Az épület túl nagynak bizonyult, ezért kettéosztották. Másik felét a folyóparton építették fel, de megfelelő gondozás hiányában állapota leromlott, végül ócskavasnak adták el.

Casa de Fierro, a Gustav Eiffel által tervezett vasház
Casa de Fierro, a Gustav Eiffel által tervezett vasház

Az Ayapua gőzhajó

A gumiláznak köszönhető, hogy az Amazonason beindult a folyami hajózás. Az erős sodrás miatt korábban lehetetlen volt folyásiránnyal szemben haladni a folyón. A gumiiparral együtt azonban megjelentek a gőzhajók is, amik már képesek voltak felfelé is haladni. Az egyik gőzhajó az Ayapua volt, ami ma az Itaya-folyón van lehorgonyozva, és fedélzetén egy múzeumot rendeztek be, ahol a gumiipar aranykorából láthatunk tárgyakat és fényképeket. A hajó farában lévő gépházba is le lehet menni a kazánhoz és a gőzgéphez.

Az Ayapua gőzhajó
Az Ayapua gőzhajó
Az Ayapua gőzhajó alsó fedélzete
Az Ayapua gőzhajó alsó fedélzete

A gumiiparnak Henry Wickham vetett véget. A brit felfedező és bio-kalóz 1876-ban Brazílián keresztül 70000 kaucsukfa-magot csempészett ki. A magokat a brit Királyi Botanikus Kertbe, majd onnan Sri Lankába, Malaysiába, Szingapúrba és Indonéziába szállították tovább. Az ázsiai ültetvényekkel és ipari módszerekkel szemben az Amazonas-medence gumitermelése, ahol kézi munkával csapolták a kaucsukot a vadon élő fákból, nem tudta felvenni a versenyt. A gumiláz hivatalosan 1912-ben ért véget. Henry Wickhamnek nemes cselekedetéért “sir” címet adományoztak.

Belén úszó falu

Iquitosba kora délután érkeztem meg, és előttem volt még az egész délután. Hamarosan Louis is feltűnt a hostelben, akivel a hajón ismerkedtem meg. Nem talált jobb hostelt attól, ahol én foglaltam szállást. (Az egyikben azt ajánlották neki, ha megázik a szobában, amikor beesik az eső, adnak neki kedvezményt.) Azt javasolta, hogy egy barátjával együtt menjünk el Belénbe, és nézzük meg a híres piacot. Elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy a könyvek szerint ide nem tanácsos egyedül elindulni. Mivel úgy gondoltuk, hármunknak csak nem lesz baja együtt, hagytam magam rábeszélni.

A piac természetesen teljesen kihalt volt, mivel valamire való piachoz méltóan leginkább a reggeli és délelőtti órákban üzemel. Cserébe zavartalanul szemlélhettük az úszó falut. Csak a térképapplikáció alapján tudtuk, hogy melyik saroktól vagyunk Belénben, meg persze az út szélén sorakozó üres asztalok is árulkodóak voltak. Ezek között zavartalanul sétáltak a keselyűk, és a szemétből próbáltak valami ehetőt előbányászni. Szemétből pedig nem volt hiány. Kezdett világossá válni, hogy ez nem egy falu, hanem leginkább csak Iquitos nyomornegyede, és most éppen nem is úszott, mert száraz évszak és alacsony vízállás volt.

Utca Belén úszó faluban a száraz évszakban
Belén egyik utcája a száraz évszakban

Miután letértünk a betonozott utcáról, utunkat egy deszkából épített “utcán” folytattuk. Hamarosan ez egy keskeny, rozoga fapallóvá alakult, amiről elég nagyon lehet esni. Aztán semmi. Vissza kellett menni a palló elejéhez, és ott a lépcsőn lemászni a cölöpök és a szemét közé. Hamarosan egy (félig) füves focipályára értünk, amit minden oldalról ezek a lábakon álló házak öveztek. Kaptunk egy-két pillantást, hiszen fehér ember nyilván nem nagyon jár erre, de egyébként nem volt semmi gond. Az emberek tették a dolgukat, és élték tovább a maguk életét. Hamarosan visszakanyarodtunk a kiindulópontunk felé.

Cölöpökön álló házak Belénben a focipálya mellett
Cölöpökön álló házak és focipálya Belén faluban

Ízelítő a piacból

Egyszer csak hatalmas tömegben találtuk magunkat. Errefelé az árusok még javában árulták portékáikat. A folyópartról csónakosok közelítettek felénk, hogy rávegyenek egy kirándulásra. Szinte semmibe nem került volna hármunknak, de valahogy nem volt hozzá kedvem.

Visszafelé egy olyan úton mentünk, ahol végig kint voltak az árusok. Több helyen is árultak egy rózsaszín gyümölcslevet, amit camu camu-nak hívnak. Ezt muszáj volt megkóstolni, és egy olyan nő előtt álltunk meg, aki a leghangosabban kínált minket. “Mi amor!” (szerelmem), gyere, kóstold meg! A camu camu finom volt, édes, és jól is esett a hőségben. Jó nagy pohárban kaptuk, a végét alig bírtuk meginni, de amikor elfogyott, kaptuk a második adagot. Elgondolkodtató, hogy az itt élő emberek a szegénységük ellenére is mennyire jókedvűek és önzetlenek tudnak lenni. Végül csak továbbindultunk, magunk mögött hagytuk a kavalkádot, aztán Belént is.

Ana, a hostel tulajdonosa, aki egyébként horvát, egy brazil sráchoz ment hozzá, és most Iquitosban él, ismert egy helyi férfit Belénből, aki turistáknak tart idegenvezetést angol nyelven. Gondoltam, hogy akkor erre befizetek, és másnap megnézem a piacot rendesen is, amikor nyitva van, közben meg lesz valaki, aki mutatja, hogy merre kell menni és mit kell nézni. Másnap reggel aztán hiába vártam egy órát, emberünk nem jött. Végül úgy döntöttem, aznapra keresek más elfoglaltságot.

Belén úszó falu főtere a száraz évszakban
Belén úszó falu főtere

A boszorkánypiac

A következő néhány napban nem is került újra szóba a dolog, viszont utána Ana szólt, hogy lenne egy pár jelentkező, ha van kedvem, tartsak velük. Persze volt kedvem, meg kétségeim, hogy talán mégsem másnap kellene menni, amikor népszámlálás lesz, és az égvilágon minden zárva tart. Miután a férfi garantálta, hogy minden nyitva lesz, megegyeztünk. A következő reggelen elsétáltunk, és… láttuk az utca szélén álló üres asztalokat. A falut azért körbejártuk. Megnéztük Belén főterét, amit az esős évszakban teljesen ellep a víz, és láthattuk a házak falán, hogy meddig szokott érni a víz. A házak között olyankor csak csónakokkal lehet közlekedni, és az alsó szintet egyáltalán nem lehet használni. A házakba bepillantva láttuk, hogy most sem volt voltak nagyon vendégmarasztalóak. Érthető módon ezeket teljesen felesleges lenne rendbe rakni, hogy aztán újra elmossa a víz.

Házak Belénben
Házak Belénben. A falak oldalán látszik, meddig ér a víz az esős évszakban.

Nyomasztó hajókirándulás

A programnak egy csónakázás is a részét képezte. A csónakból láthattunk olyan házakat, amik valóban a vízen úsznak, és a parton vannak lehorgonyozva. A wc egy különálló kis bódé volt a házon kívül, ami szintén a folyón úszott. Használatakor minden végtermék közvetlenül a vízben köt ki. A partot “természetesen” itt is vastagon borította a szemét, köztük rengeteg PET-palackkal. Gondolom, majd az esős évszak úgyis kitakarít mindent. A parti szemétben vagy a házak mellett gyerekek játszottak. A házak közötti póznák tetején is keselyűk ücsörögtek. Megtudtuk, hogy a folyóban piráják élnek, amiből többször fordult már elő baleset. Sajnos volt már rá példa, hogy egy csecsemő vagy kisgyermek a vízbe esett, és mire észrevették, már késő volt.

Szemét az Itaya-folyó partján
Mindent ellep a szemét az Itaya-folyó partján
Motorcsónakok az Itaya-folyón
Motorcsónakok az Itaya-folyón
Úszó ház Belénben az Itaya-folyón
Valódi úszó ház az Itaya-folyón

Egzotikus gyümölcsök és halak

A népszámlálás miatt a piacból megint nem sokat láttunk. Ígéretet kaptunk arra, hogy másnap visszajövünk, és végre megnézhetünk mindent. Szerencsére harmadszorra tényleg így is lett. A piac egyik része teljesen normális. Zöldségeket, gyümölcsöket és rengeteg friss halat lehet kapni. A halakat reggel fogják ki a folyóból, és ott pucolják a helyszínen. Viszont ne felejtsük el, hogy Iquitos bármekkora város is, mégis csak a dzsungel szívében található.

Zöldség és gyümölcs Belén piacán
Zöldség és gyümölcs Belén piacán
Frissen fogott halak Belén piacán
Frissen fogott halak

Krokodilhús és bájitalok

A népi hiedelmek itt szerves részét képezik az életnek. A piacon egy egész utca, a boszorkányok utcája csak azt a célt szolgálja, hogy az esőerdő növényeiből (és állataiból) készült termékeket árulják. Megszámlálhatatlanul sokféle szert lehet kapni, ami lehet csak egyszerű bőrápoló, naptej vagy szúnyogriasztó, de a sor másik végén megtalálhatók a potencianövelő szerek és bájitalok. Ezekből külön vannak nőknek és külön férfiaknak való szerek. Kicsivel arrébb többféle ízesítésű dohányt lehetett kapni, amit szintén a dzsungel növényeiből készítenek.

Mindenféle varázserővel bíró szer a boszorkánypiacon
Mindenféle varázserővel bíró szer a boszorkánypiacon
Mindenféle varázserővel bíró szer a boszorkánypiacon
És még több varázserővel bíró szer
Esőerdei dohány Belén piacán
Esőerdei dohány

Az állatok sora sem merül ki a halakkal. Az óriási amazonasi hal, az arapaima húsát feldarabolva, feltekerve és összekötözve, szárítva árulják. Több helyen láttunk teknőst, amik már “elő voltak készítve”, ami annyit jelent, hogy a páncél nélkül és feldarabolt állapotban árulták. Lehet kapni krokodilhúst, szintén előkészítve, de krokodilfarkat egyben is találtunk. A lábukat ereklyének adják el, a fejüket pedig dekorációnak. Voltak ezen kívül csigák és kukacok is, amiről majd később részletesebben írok.

Szárított arapaima hús
Szárított arapaima hús

Sajnos a piac az illegális állatkereskedelemnek és csempészetnek is otthont ad. Mi csak papagájokat láttunk, de állítólag tőlük egzotikusabb állatok is beszerezhetők.

Iquitos és Belén a látottak miatt utazásom egyik meghatározó élményévé vált, és sokat tanultam ezekből a tapasztalatokból. Remélem, hogy ez a rész nem lett túlságosan nyomasztó, de megígérem, hogy a folytatásban békésebb vizekre evezünk (még mindig Amazonas)!

2 Thoughts to “Iquitos és Belén úszó falu”

  1. littke

    Nagyszerű leírás. Történetesen most oktoberben én is jártam itt, írtam is egy rövid bloggot róla: fressstart.blog.hu/2017/10/22/iquitos_egy_igazi_hatarvaros_peruban

  2. Inka Kék Túra

    @littke: Köszönöm!
    Olvastam a bejegyzést. Gondoltam, hogy írok is hozzászólást, de aztán inkább nem. Az 50 dolláros taxi viszont nagyon durva lehúzás volt. Nekem az Urubamba-Cusco út colectivoval (gyűjtőtaxi, 4-5 személy) csak egy irányban 15 sol (!) volt, amikor a tanárok sztrájkja miatt semmi nem járt, és nem volt más választási lehetőség.

Leave a Comment