Kuélap – Ősi romok a köderdők mélyén

Amazonas tartomány székhelye a mindentől elzárt Chachapoyas, ahová egyetlen főút vezet. A környéken található Kuélap, a csacsapoja főváros, és a hatalmas Gocta-vízesés.

Chachapoyas

Az elmúlt időszakban kizárólag zajos nagyvárosokban jártam (kivéve Huarazt, ami zajos kisváros). A tuktukok, taxik és egyéb járművek értelmetlen, megállás nélküli dudálása már teljesen az agyamra ment. Ekkor érkeztem meg Chachapoyasba. Ez a kedves, csendes kisváros Peru északi részén található, távol a tengerparttól, 2300 méternél is magasabban, az ország többi részétől viszonylag elszigetelten. Chachapoyas végre az igazi nyugalom szigete volt.

Chachapoyas gyarmati stílusban épült fehér házai az egyik sétálóutcában
Chachapoyas gyarmati stílusban épült fehér házai az egyik sétálóutcában

A Plaza de Armas és a belőle induló utcák egyébként is elvarázsoltak. A házak fala fehérre van festve, és nagyon szépen megmunkált, faragott erkélyek lógnak be az utcák fölé. Sőt, itt még a taxik is fehérek. A főtér egyik oldalán álló katedrálistól balra egy sétálóutca is indul. Itt mindig szívesen sétáltam a nap végén. A másik irányban elindulva a piacot találjuk, ami valójában csak egy-két utca.

Viharfelhők Chachapoyas fehér házai felett
Viharfelhők a fehér házak felett

Cañon del Sonche

Mivel reggel érkeztem, az első napra különösebb tervem nem volt. Ezek a napok mindig arra jók, hogy az ember felfedezze a várost, és kitalálja a következő napok menetrendjét. A hostelben viszont azt javasolták, nézzem meg a közeli Huancas mellett lévő Sonche-kanyont. Chachapoyasból Huancasba (természetesen) taxival vagy colectivoval lehet eljutni, onnan pedig már csak egy rövid sétára van a kanyon. Építettek ide egy kilátótornyot is, valamint több platformot is a kanyon szélén, ahonnan nagyon jól le lehet látni a mélybe. A kilátótól egy ösvény is indul, amin elég messzire el lehet gyalogolni. Én olyan messzire jutottam, hogy inkább egy kört megtéve mentem vissza Huancasba. Az ösvénynek ez a szakasza viszont nem volt karbantartva, érdemesebb lett volna arra visszamenni, ahonnan jöttem.

Sonche-kanyon
A Sonche-kanyon

A csacsapoja birodalom

Chachapoyas a tengerparti területek és az amazóniai esőerdő között helyezkedik el. Klímája hivatalosan szubtrópusi magasföld, ami annyit jelent, hogy bár annyi eső nem esik errefelé, mint a kelet felé található dzsungelben, azért csapadékból nincs hiány. Az itt élő magashegyi erdőket köderdőknek is nevezik.

Chachapoyas az egykor itt élt népről kapta a nevét, ők pedig, akiket felhőharcosoknak is hívtak, az inkáktól. Kecsua nyelven nevük vagy magát a köderdőt jelenti, vagy pedig erdei embereket. Azt nem tudjuk, hogy saját magukat hogyan nevezték.

A csacsapoják az inkák előtt éltek itt. Kuélap nagy része 900-1100 között épült. Később aztán jöttek az inkák, és őket is leigázták. A csacsapoják számítottak az inkák érkezésére, ezért már két évvel korábban tettek előkészületeket. Az inka kormányzókat, kapitányokat és katonákat megölték vagy bebörtönözték. Ezután békét kötöttek, de az inkák 1475 körül mégis meghódították őket. Emiatt a csacsapoják a spanyol hódítás kezdeti éveiben a chimúkhoz hasonlóan Pizarro oldalára álltak.

Kuélap, a csacsapoja főváros

Az Utcubamba-folyó partján, a köderdőben egy 3000 méter magas hegytetőn rejtőzik legfontosabb településük, Kuélap. Régen elég körülményes lehetett ide eljutni, és a régebbi útikönyvek még azt írták, hogy Kuélapot alig látogatják. Ez mára egyáltalán nem igaz. Naponta több buszos csoport indul Chachapoyasból Nuevo Tingóba, ahonnan egy vadonatúj kabinos felvonó viszi át az embereket a völgyön és a túloldalon fel a hegytetőre. A felvonó nagyon modern és a működtetése nagyon szigorúan szervezett. A bejárattól tíz percenként indulnak a privát buszok az alsó állomásig. Itt sorba állítottak minket, a kabinokba pedig a földre festett, színes, számozott körökről kellett egyesével beszállni. A felső állomástól már csak egy húszperces séta a bejárat. Itt közben eleredt az eső, ami aztán később hol elállt, hol újra rákezdte.

Kuélap több méter magas kőfala
Kuélap több méter magas kőfala

Itt szerencsére volt kétnyelvű idegenvezetés. A látogatók túlnyomó része egyébként perui volt. Errefelé már tényleg viszonylag kevés gringó vetődik el. Rajtam kívül még egy francia és egy kanadai lány volt, de ők meg elég sokat beszélgettek franciául.

Kör alakú házak garmadája a városfalakon belül

Kuélap majdnem 600 méter hosszú és 110 méter széles, és körben fal védi, ami legmagasabb pontján 17,5 méter magas. A városba három bejáraton át lehet bejutni. Egy ilyen bejárat a falban egy meredek és egyre keskenyebb lépcsőn át vezet, aminek a tetején már csak egy ember fér át. A falakon belül 550-nél is több épület található. Majdnem az összes kör alakú, és tetejüket kúpos nádtető fedte. Néhány házat körben egy sorban rombusz vagy cikcakk mintával díszítettek. Található itt öt szögletes épület is, amit később az inkák építettek.

Kuélap kör alakú házainak megmaradt alapjai
Itt még látszanak a házon körbefutó rombusz és cikkcakk mintázatok

Az első bejáratot, amin be szokták engedni a látogatókat, elmosta a legutóbbi heves esőzés. Belépni most a második kapun keresztül tudtunk. Ezután a város északi vége felé indultunk, ahol a fal egy hét méter magas őrtoronyban (torreón) végződik. Innen a hegytetőn keresztülsétáltunk a házak között. Elhaladtunk az első bejárat mellett is, és fentről is láthattuk, hogy az eső milyen károkat okozott. Itt álltak a legszebb házak, amiket helyreállítottak, és tetők is emeltek feléjük. Ezt az egészet elmosta az eső, ez a szektor le volt zárva, és inkább nézett ki építési területnek, mint régészeti lelőhelynek.

Kuélap kör alakú házainak megmaradt alapjai
Kuélap kör alakú házainak megmaradt alapjai

A főtemplom

Hamarosan elértük Kuélap déli végét, ahol a főtemplom áll. Ez egy 5,5 magas, a feje tetejére állított csonka kúp alakú épület. Középen a tetején egy lyuk van, ami a templom hasába vezet, és itt egy nagy üreggé szélesedik. Korábban az gondolták, hogy ez víztározó vagy börtön lehetett, amíg az épület körül fel nem fedezték az áldozati maradványokat.

A templom után visszafelé indultunk el, a harmadik kapu felé, ami most a kijárat. Ez a város túlsó oldalán vezet ki a falakon kívülre. Nuevo Tingoba visszatérve nem maradt más, mint elfogyasztani késői ebédünket, aztán felszállni a Chachapoyas felé tartó buszra.

Kuélap fejre állított csokna kúp főtemploma
Balra a feje tetejére állított csonka kúp alakú főtemplom

Csacsapoja lelőhelyek Kuélapon kívül

A csacsapoják egyébként mást is hagytak hátra. Ők a hallottaikat fából, szalmából és agyagból készült szarkofágokban helyezték el. A kerek, álló figurák tetejére arcokat festettek. Végül az egészet nehezen megközelíthető sziklák peremén helyezték el. Egy ilyen hely Karajía, ahol hat szarkofág található. Ezen kívül félig a mészkőbe vájt, kőből és vályogból készült chullpákat is csináltak, ami Revash közelében található. A házikók falát rózsaszínűre és krémszínűre festették. Mindkét helyre sok buszozással és hosszú gyaloglással lehet eljutni, amit túl nagy erőfeszítésnek ítéltem meg a kapott látnivalókért cserébe.

Túra a Gocta-vízeséshez

Chachapoyas másik nagy nevezetessége a Gocta-vízesés. A helyiek hosszú ideje tudtak a létezéséről, ám a helyi legendák miatt sosem mentek oda, és nem is beszéltek róla. Végül 2002-ben egy német vízügyi mérnök akadt rá. Nem sokkal azután, hogy megszervezték a turizmust a vízeséshez, találtak egy még nagyobbat a közelben. Ezzel a Gocta a maga szerény 771 méteres magasságával visszacsúszott a harmadik helyre (világviszonylatban pedig a 16.). A World Waterfall Database-ben viszont az igen előkelő ötödik helyet szerezte meg a szépsége alapján, ahol a Niagara inkább már csak a “futottak még” kategória. A zuhatag két lépcsőben zúdul alá. A felső a kisebb, az alsó a magasságának túlnyomó részét teszi ki.

A Gocta-vízesés a távolból
A Gocta-vízesés a távolból

Természetesen a Goctához is indulnak szervezett utak. A hostelben viszont voltak olyan kedvesek, hogy elmondták, hogyan lehet egyénileg eljutni. Itt ismét összefutottam a francia Pierre-rel, akit még Trujillóban ismertem meg. Mondta, hogy ő is erre fog jönni valamikor, de pontos útvonalat és időpontot nem tudott mondani, ezért nem együtt érkeztünk ide. Viszont a véletlennek köszönhetően a vízeséshez ugyanazon a napon akartunk elmenni. Két másik francia barátja is jött, így négyesben vágtunk neki az útnak. Cocachimba után mototaxival (tuktuk) kellett még menni egy fél órát, aminek az árát meg tudtuk osztani.

Utazás tuk-tukkal a Gocta-vízeséshez
Tuk-tukkal a Gocta-vízeséshez

Az alsó vízesés

Indulás után nem sokkal – nagy meglepetésre – ismét eleredt az eső, viszont a kuélapi semmi nem volt ehhez képest. A vízeséshez érve viszont elállt, és még a nap is kisütött, pont annyi időre, hogy a vízesés lábánál meg tudjunk ebédelni. A térképen (és a könyvemből is) tudtam, hogy a fenti lépcsőhöz is visz egy ösvény. Az idegenvezető, akit ott találtunk, nem volt túlságosan segítőkész, egyre csak azt hajtogatta, hogy nincs ösvény, és jöjjünk vissza holnap. Pierre-éket ezzel sikerült is lebeszélni erről a kitérőről.

A vízesés alsó szakasza
A vízesés alsó szakasza
A vízesés alsó lépcsőjénél található vízgyűjtő medence
A vízesés alsó lépcsőjénél található vízgyűjtő medence

Keskeny ösvényen a felső vízeséshez

Én mindenképpen meg akartam nézni az egész vízesést, így egyedül indultam el a keskeny ösvényen. Ez hamarosan kiszélesedett, levitt egy hídhoz, majd a túlsó oldalon meredek emelkedésbe kezdett. Ekkor megint eleredt az eső, amitől minden eléggé csúszott. Felfelé kaptatva találkoztam a Kuélapban megismert két lánnyal. Kiderült, hogy a hostelben félinformációt kaptam. Az úton tovább kellett volna menni San Pablo felé, és felülről támadni. A felső ösvény a felső lépcső aljához vitt volna el, de erre már nem maradt elég időm. Ott lehetett volna leereszkedni az aljához, ahol én felfelé gyalogoltam, és Cocachimbában befejezni a napot. Felfelé haladva már csak annyi időm maradt, hogy két kilátópontig felmenjek, viszont a vízesést már ezekről is teljes valójában lehetett megcsodálni. Amikor ez megvolt, visszafordultam a jól ismert útvonal felé.

A Gocta-vízesés mindkét lépcsője látszik a távolból
A vízesés mindkét lépcsője látszik a távolból

Sajnos a térdem, amit hetekkel ezelőtt erőltettem meg, megint elkezdett fájni. A tervezettnél egy órával később értem vissza. Közben a zuhé harmadszor sem könyörült meg rajtam. A két lányt így is sikerült utolérni, és együtt kereshettünk visszafelé valami közlekedési eszközt. A faluban összefutottam a tuktukos lánnyal, aki felhívott valakit, hogy jöjjön értünk. Vártunk, de a haverja csak nem érkezett meg. Végül egy óra múlva a lány jött vissza, és ő vitt le minket a főútig. Előtte felhívott egy másik ismerőst is, hogy várjon meg minket a colectivoval, ha hamarabb érne oda, mint mi. Miután minden le volt szervezve, egy taxis is ajánlotta, hogy visszavisz, ami pont ugyanannyiba került volna fejenként, csak sokkal kényelmesebb. Nekünk viszont már nem volt képünk otthagyni a tuktukost, aki mindent leszervezett.

Rövid chachapoyasi látogatásomba ennyi fért bele. Immár harmadik alkalommal hívogatott az esőerdő, így nem volt mit tenni, folytatni az utat kelet felé.

Leave a Comment