Cartagena és a Karib-tenger kalózai

Cartagena, „a körbefalazott város”. Igazi gyöngyszem a Karib-tenger partján, ahol remekül megfér egymás mellett régi és új. Egykor innen indultak útnak a mesebeli El Dorado aranyáért a kalandvágyók. A városfalakon belül a gyarmati kor színes házai között sétálhatunk, a San Felipe erőd tetején állva pedig láthatjuk a homokos tengerpart fölé tornyosuló felhőkarcolókat. A várost elhagyva képeslapokra illő strandokon pihenhetünk.

Medellín

Manizales előtt és után Medellínben töltöttem egy-egy éjszakát. Az útleírásokban semmi olyat nem találtam, ami miatt tovább akartam volna maradni.

Manizalesből visszaérkezve még előttem volt a délután. Az egyik dolog, amit érdemesnek tartottam arra, hogy időt szánjak rá, a Cerro Nutibara volt, ami a város közepén álló párszáz méter magas domb. A Nutibara tetejéről körben be lehet látni egész Medellínt számtalan felhőkarcolójával együtt, a pedig tetején egy régi város másolata van felépítve. Ezek a színes házak és a kis templom tényleg nagyon hangulatos. Elég sok ember volt, a helyiek is ide járnak kikapcsolódni.

Gyarmati stílusú városrész másolata a Cerro Nutibara tetején Medellínben
Gyarmati stílusú városrész másolata a Cerro Nutibara tetején

Másnap délelőtt a Museo de Antioquiát néztem ki magamnak. Ennek legnagyobb részét a kolumbiai festő és szobrász, Fernando Botero alkotásai tetté ki. Medellínben született, így nem csoda, hogy a neki szentelt múzeum is itt található, és az előtte taláható Plaza de Botero is tele van a szobraival. Kolumbiával kapcsolatosan a legtöbbet emlegetett ma is élő művész. Szobrai New Yorkban és a párizsi Champs Elyseén is ki vannak állítva. Stílusával új műfajt is teremtett, a boterismo-t. Mit ne mondjak, egyik terem után a másik tele ugyanabban a stílusban készült alkotással… több, mint unalmas.

A maradék egy órámat a Jardín Botanicoban, a botanikus kertben töltöttem. Van trópusi és sivatagi növényekkel berendezett rész, de leginkább az orchideák érdekeltek. Kolumbia az egyik fontos orchideatermesztő ország. Sajnos nem volt szerencsém, egy rendezvény miatt az orchideás rész zárva volt. Ezt követően már sietnem kellett, hogy elérjem a repülőmet Cartagena felé.

Ennyi idő alatt Medellín egyáltalán nem tudott a szívemhez nőni. Amikor ezt később elmeséltem, mindig csodálkozó pillantásokkal találkoztam. Aki tervezi, hogy meglátogatja Medellínt, mindenképpen tájékozódjon más forrásból is. A következő állomás, Cartagena viszont alapjaiban más élmény volt.

Cartagena

A várost 1533-ban alapították a spanyolok. Neve eredetileg Cartagena de Indias volt, amit a spanyolországi Cartagena közvetítésével a pun Karthágóról kapott. Elhelyezkedése a Magdalena és a Sinú folyók között hamar stratégiailag kiemelt fontosságú kikötővárossá tette. Ma a régi városfalak és a történelmi belváros színes házai adnak erről tanúbizonyságot.

Sétálóutca Cartagena óvárosában
Sétálóutca az óvárosban

Az óváros és az óratorony

Sok nagyvárossal (pl. Limával) ellentétben Cartagenában a régi városrész és a szomszédos Getsemani negyed a legbiztonságosabbak. Az utóbbiban foglaltam szállást, így minden látnivaló gyalog is megközelíthető volt. A kikötő és a Muelle de los Pegasos mellett elsétálva elértem a régi városfalat és az egyik főkaput, ami a Torre del Reloj óratoronynál volt. A kapun átjutva a Plaza de los Coches-en, vagyis a kocsik terén találtam magam. A háromszög alakú tér közepén áll Pedro de Herediának, a város alapítójának a szobra.

A történelmi Cartagena egyik főkapuja a Torre del Reloj óratorony
A történelmi Cartagena egyik főkapuja a Torre del Reloj óratorony

A 17. századra Cartagena fontos rabszolgapiaccá vált, köszönhetően a spanyol asiento rendszernek. Az őslakosokat érintő demográfiai krízis után új munkaerő után kellett nézni. Abban az időben Spanyolország volt az egyetlen, amely nem tudott Afrikában rabszolgákhoz jutni. Ezt ellensúlyozandó, bizonyos összeg megfizetése ellenében a spanyol korona licencet adott külföldi rabszolgakereskedőknek rabszolgák árusítására az újvilági gyarmataikon. A mai afroamerikai lakosság ősei ebben az időszakban érkeztek a Karib-térségbe. Cartagenában a kereskedés központja a Plaza de los Coches volt.

Gyarmati stílusú épület a Plaza de los Coches sarkán
Gyarmati stílusú épület a Plaza de los Coches sarkán

Az inkvizíció múzeuma

A tér túlsó oldalán szűk utcákon lehet barangolni a színes házak között. Minden turista eljön ide, ennek ellenére mégsem találtam tömeget vagy nyomasztó zsúfoltságot az utcákon. Itt sétálgatva elég könnyű megtalálni a katedrálist, majd egy sarokkal arrébb a Plaza de Bolívart. A közepén természetesen van egy Bolívar-lovasszobor, hiszen ő Kolumbia függetlenségének kivívásáért is sokat tett. A tér egyik oldalán áll a Palacio de la Inquisición, ami ma a helyi történelmi múzeum.

A múzeumban az idegenvezetők elég borsos áron kínálták magukat. Ettől sokkal jobb megoldásnak tűnt egy audio guide kölcsönzése, amit már többször is csináltam. Volt ilyen lehetőség, de az eddigiektől merőben eltérő: a múzeum wifijén le kellett töltenem a SoundWalkrs alkalmazást, majd a megfelelő hanganyagot. Pár dollár ellenében számtalan más is letölthető rá, amivel egy komplett bemutatót kaphatunk Cartagenáról.

Naplemente Cartagena felhőkarcolóival
A lenyugvó nap vörösre festi a felhőkarcolók üvegfalait

A múzeum nem hazudtolta meg magát. A földszinten a spanyol inkvizíció módszerei kerültek bemutatásra. A látottakat az audio guide-ban egy boszorkányságért elítélt lány kommentálta. Valóban különleges élmény volt. Az idegenvezetést sajnos túl gyakran zavarták meg az ordítozó amerikai turisták hordái, akik sajnos nem az intelligensebb fajtából valók voltak, így elég nagy blődségeket bírtak mondani, de legalábbis nyilvánvaló dolgokra rácsodálkozni. Az idegenvezetőik derékra szerelhető hangszórókkal jártak, hogy az ő hangjuk egészen biztosan túlharsogja a csoportét.

El Dorado földje

Szintén a Plaza de Bolívaron, a történelmi múzeummal szemben található a Museo del Oro, azaz az aranymúzeum. Itt a Kolumbia területén élő őslakos népek aranyművességét lehet megismerni. Számtalan aranyfigura látható, ami a hitük szerint létező lényeket, isteneket mintázza, amiket a sámánok a ceremóniák során használtak. Ékszereket öntőformákkal, sorozatgyártásban készítettek, így százával vannak kiállítva az orrdíszek, fülbevalók és mellvértek.

Sorozatban gyártott arany orrdíszek Kolumbiából
Sorozatban gyártott arany orrdíszek

A ma elfogadott elmélet szerint őseink az amerikai kontinenst a Bering-szoroson keresztül népesítették be Ázsia felől, amikor a legutolsó jégkorszak során alacsonyabb volt a tengerek vízszintje, és a két kontinens között egy földhíd megnyitotta az utat az Újvilágba. Értelemszerűen Dél-Amerikát Kolumbián keresztül népesítették be az emberek. Az itt felfedezett legrégebbi kerámiák i.e. 4000-ből származnak.

Muiszka (csibcsa) aranytárgyak
Muiszka (csibcsa) aranytárgyak

A Muiszka Konföderáció

A későbbi Muiszka Konföderáció az aztékok, maják és inkák mellett a negyedik jelentős birodalom volt az egész amerikai kontinensen. Gazdagságuk híre sokkal hamarabb eljutott a spanyolokhoz, mint hogy egyáltalán betették volna a lábukat ide. Hallottak egy arany királyról, az El Rey Doradóról. Az elnevezés El Doradóra rövidült, majd később a nevet egy egész várossal, királysággal, végül egy egész birodalommal azonosították. A következő két évszázadban számtalan expedíció indult az esőerdő mélyére a mesés kincsek reményében. Mendemondákra épülő próbálkozásaikat természetesen kevés siker koronázta. Az aranyról szóló hírek viszont igaznak bizonyultak. Santa Martában is van egy aranymúzeum, a bogotái pedig egy 55000 darabból álló gyűjteménnyel büszkélkedhet. A muiszkák szokásairól és a spanyolokról majd egy későbbi bejegyzésben még írok.

Kolumbiai smaragd
Kolumbiai smaragd. Zöld színét a berillben található króm szennyeződés adja.

A térségnek van egy másik kincse is, a smaragd, a Museo de la Esmeralda pedig az aranymúzeum mellett található. (Igen, kedvenc mexikói szappanoperánk hősnőjének neve smaragdot jelent.) Megtudtam, hogy a smaragd zöld színét a berilliumban található króm, vanádium és vas-oxid okozza. A szennyezőanyagoktól függően lehet még áttetsző, sárga, rózsaszín, piros és kék, amit pedig akvamarinnak hívnak. A Kolumbiában kitermelt drágakő a világon a legzöldebb és a legjobb minőségű.

A berill különféle színváltozatai: aranyberill, heliodór, morganit, bixbit
A berill különféle színváltozatai: aranyberill, heliodór, morganit, bixbit

A Karib-tenger kalózai

A spanyolok hatalmas területekre tettek szert Dél- és Közép-Amerikában, ezáltal pedig nagy gazdagságra is. Cartagena hamar nagyon fontos kikötőváros lett. A spanyolok a Potosíban kitermelt ezüstöt Cartagenában rakták hajókra, hogy az anyaországba szállítsák. A vizeket ebben az időben az angolok, franciák és a hollandok támogatta hivatásos kalózok uralták. Cartagena gazdagsága az elszaporodó kalóztámadások nyilvánvaló célpontjává tette. A támadásoknak köszönhetően Amerikában elsőként itt állítottak fel szervezett tűzoltóbrigádot.

Sir Francis Drake kapitány és Cartagena bevétele

Az Újvilágban megszerzett arany és ezüst megszilárdította a spanyol király uralmát, ami nagyon szúrta az angolok szemét. Az 1585-ben kirobbant angol-spanyol háború Cartagenáig is elért. Sir Francis Drake kapitány, hivatásos kalóz (privatér) és rabszolgakereskedő, I. Erzsébet parancsára 29 hajóval és 1800 emberrel indult Plymouth kikötőjéből. Több kisebb város és Santo Domingo kifosztását követően 1586. február 9. délutánján érkezett meg Cartagenához. Híre megelőzte őt, így volt idő Cartagena evakuálására és erősítést kérni. Ez hiábavalónak bizonyult, ugyanis 11-e hajnalra a várost elfoglalták. Csodával határos módon az angolok csak 28 embert veszítettek, de a spanyolok még ennél is kevesebbet, mindössze kilencet.

Tradícionális ruhát viselő nők Cartagenában
Tradícionális ruhát viselő nők

Mivel az újvilági spanyol birodalom közepén nagyon költséges lett volna egy angol gyarmat fenntartása, tárgyalásokba kezdtek. Drake 600000 pesos válságdíjat követelt, de a spanyolok csak 25000-et ajánlottak. Drake 250 ház felgyújtásával adott nyomatékot követelésének. Ezzel a lépéssel sikerült 107000 pesora feltornázni a váltságdíjat (mai értéken 34 millió dollár). Az angolok elfogadták az ajánlatot. A többi részt a foglyok magánvagyonából szedték be, valamint magukkal vitték a város harangját, 500 rabszolgát és minden hadi eszközt, amit a hajóikra fel tudtak pakolni, amivel összességében mintegy 500000 peso értékű nyereségre tettek szert. A várost két hónappal később, április 12-én hagyták el. A Sevillából érkező spanyol flotta két nap késéssel érkezett.

Cartagena elfoglalása után a legénység több tagja megbetegedett. Orvosság után kutatva Drake követeket küldött Kubába, hogy tanácsot kérjenek az őslakosoktól. A küldöttek egy rumból, lime-ból és mentából készült itallal tértek vissza. Ez nem volt más, mi a manapság igen népszerű mojito első változata!

Castillo San Felipe de Barajas

A spanyolok a sorozatos támadások kivédésére már Drake előtt is több erődítményt építettek a város körül, mint az El Boquerón, a Castillo Grandea, a Fuerte San José, a Fuerte San Luis de Bocachica (később San Fernando), vagy a San Juan del Manzanillo. A legimpozánsabb ezek közül talán a San Lázaro-hegyre épített Castillo San Felipe de Barajas. Valójában nem a domb tetejére épült, hanem inkább bele úgy, hogy a falakhoz kihasználták a sziklák természetes alakzatait. Ez az oka annak, hogy a falak viszonylag nagy szögben dőlnek befelé. Az építkezéshez a korallok meszes vázát is felhasználták.

A Castillo San Felipe de Barajas erőd
A Castillo San Felipe de Barajas erőd

Az erőd megépítése

Az építkezést 1536-ban kezdték, és akkor még Castillo de San Lázaro volt a neve. Később IV. Fülöp spanyol király tiszteletére keresztelték át. Jelentősen kibővítették először 1657-ben, majd 1763-ban. Ma szinte teljes épségben áll Getsemanin kívül, és tárt karokkal fogadja a látogatókat. A bejáráshoz elég sok időre van szükség, hogy végigsétálhassunk minden szinten, az átjárókon és az újabb szárnyakon. (Az erőd tetejéről remek kilátás nyílik a Bocagrande negyed felhőkarcolóira.) A szárnyak között föld alatti járatokat is ástak, amik szintén fontos szerepet töltöttek be a védekezésben. Amikor az egyik részt fel kellett adni, ezeken keresztül vonulhattak vissza egy másik részbe. A járatok falából sok kis kamra nyílik, amelyek rejtekéből kiválóan lehetett támadni a betörő ellenséget. Az egyik járat a tengerhez vezet, amin keresztül legrosszabb esetben el is hagyhatták az erődítményt.

Cartagena látképe háttérben a felhőkarcolókkal, előtte a történelmi óvárossal
Cartagena látképe háttérben a felhőkarcolókkal, előtte a történelmi óvárossal
Földalatti járat a Castillo San Felipe de Barajas erődben
Földalatti járat a Castillo San Felipe de Barajas erődben

Drake támadása után a várost egy erős fallal is elkezdték körbevenni, amit megfelelő távolságonként bástyák szakítottak meg. A szárazföld felől egyetlen bejárat volt, amit a Santa Teresa és a Santa Barbara bástyák között felállított ütegek védtek. A Santa Clara és a Santa Catalina bástyák között pedig a Las Bóvedas barakkot építettek a falba (1798). A kaszárnyában 24 egyforma terem található. Ezeket ma kisebb üzletek foglalják el.

Cartagena történelmi városfala, amely a 16-17. században épült
Cartagena történelmi városfala, amely a 16-17. században épült

Karib-tengeri korallzátonyok

Gondolom, az nem újság, ha azt mondom, a déli féltekén az északival ellentétesen vannak az évszakok. Az utazást az itteni nyár végén, ősz elején kezdtem, a júliusi telet pedig Peruban töltöttem. Ugyan a tél a száraz időszak, és Machu Picchuhoz ideális, a leghidegebbek is ilyentájt vannak. A cuscói éjszakák azonban meg sem közelítették a Salar de Uyuni és az Atacama-sivatag hidegjeit, ahonnan epekedve néztem az otthoni kánikulában szenvedő honfitársaimat. Felüdülést csak az esőerdőben töltött napok nyújtottak, és nagyon vágytam már egy kis melegre.

Végre nyár! És ennek nem máshol örülhetek, mint a Karib-tenger homokos partján!

Cartagenától 45 km-re található a Parque Nacional Natural Corales del Rosario y San Bernardo. A nemzeti park teljes egészében víz alatt fekszik. Azért hozták létre, hogy megvédjék a korallzátonyok élővilágát. Cartagena falain kívül ez az első számú látványosság. Több hajó indul minden reggel, és szállítja utasait a homokos tengerpartokra. A legnépszerűbb a Barú-félszigeten fekvő Playa Blanca strand. Ezt természetesen én sem hagyhattam ki.

Cartagena felhőkarcolói
Cartagena felhőkarcolói

A Barú-félsziget és a Playa Blanca fehér homokja

A hajó a felhőkarcolók és az előttük horgonyzó hadihajók látványával futott ki a nyílt vízre. Átszeltük a Bocachica-sziget mögötti öblöt. aminek a bejáratát két oldalról még ma is őrzik a San Fernando de Bocachica és a San José erődök. A hajó többször is kikötött, és kirakta azokat, akik az egész napot a semmittevéssel akarták tölteni a Playa Blancán, vagy az Oceanario akváriumot akarták megnézni az egyik kis szigeten. Én inkább természetese körülmények között szerettem volna látni az élővilágot, így annak a különítménynek lettem a tagja, akik a legmesszebbre hajóztak egy kis sznorkelezésért.

Idilli szigetecske a Karib-tengeren
Idilli szigetecske a Karib-tengeren

A Rosario és San Bernardo 2009-ben a leglátogatottabb nemzeti park volt Kolumbiában. Sajnos ez nem múlt el nyom nélkül. A döbbenet akkor ért, amikor beugrottunk a vízbe. Mindenki a halott korallok megszürkült mészvázán taposott. Az ipari turizmus árnyoldala, amiről senki sem beszél. A halak egyébként így is ott voltak, várták az etetést, és teljesen elvegyültek az emberekkel.

A sznorkelezés után minket is visszavittek a Playa Blancára. Megebédeltünk, és még mindig maradt egy pár óra fürdeni. A parton sétáló helyi asszonyok ajánlgattak masszázst, a férfiaktól pedig jet-skit lehetett kölcsönözni.

A Playa Blanca homokos strand a Barú-félszigeten
A Playa Blanca homokos strand a Barú-félszigeten

A hajó délután indult vissza Cartagenába. Figyelmeztettek, hogy jól pakoljunk el mindent, ami nem bírja a vizet. A hajó végében kaptam helyet. Amikor mindenki felszállt, elindultunk. Itt már nem volt semmi látnivaló, ezért teljes “gőzzel” haladtunk. A hajó orránál felcsapó hullámok beterítették a hátulját. Hát mit mondjak… szem nem maradt szárazon. De ruha és táska sem. A mellettem ülő férfi még a teljes arcát elfedő sznorkelmaszkját is felrakta. Vicces volt, de mindenki nagyon élvezte.

Az El Totumo sárvulkán

Volt még egy dolog, amit ki akartam próbálni, mielőtt elhagyom Cartagenát. A közelben van a Volcán de Lodo El Totumo, de annyira azért nem közel, ide is buszozni kell. Ez egy természetes vulkán, aminek a kráterében láva helyett langyos iszap van. Mind minden ilyen, állítólag ez is jó hatással van az egészségre. A kis kupac tetejére falépcső vezet fel. A kráterben fából építettek egy medencefélét, amibe létrán lehet leereszkedni.

A Volcán de Lodo El Totumo iszapvulkán
A Volcán de Lodo El Totumo iszapvulkán

Az egész teljesen szürreális élmény volt. Azt nem tudni, milyen mély az iszap, mert még nem sikerült elérni az alját, de nem kell félni: elmerülni teljesen lehetetlen. Igazából még a vállam is kint volt, akkora a felhajtóerő. A fürdőben már vártak a segítők, akik mindenkit bekentek iszappal, és két perc alatt egy kicsit megmasszíroztak. Lebegtünk egy kicsit, és próbáltunk helyet változtatni, ami szintén nem egyszerű. Lehet egy helyben rúgkapálni, de haladás nem nagyon lesz belőle, pedig az iszap viszonylag híg.

Lebegés a Volcán de Lodo El Totumo iszapmedencéjében
Lebegés a Volcán de Lodo El Totumo iszapmedencéjében

Egy idő után elkezdtek feltorlódni a várakozók, így ideje volt kikászálódni. A túlsó oldalon egy ugyanolyan falépcsőn kellett lemászni, mint amin feljöttünk. Mászni, mert haladni tiszta életveszély volt. Az emberekről lecsorgó iszaptól annyira csúszós volt az egész, hogy a korlátot teljes erővel kellett markolni. Odalent még mindig óvatosan, de már biztonságban eljutottunk a vízhez, ahol néhány nő segített lemosni az iszapot.

Cartagenát és a Karib-tengert nagyon megszerettem. (Micsoda meglepetés!) Még éppen csak kezdtem belejönni, amikor ideje volt továbbállni. Szerencsére nem kellett lemondanom a tengerpartokról. Az igazi vakáció Santa Martában és Tayrona Nemzeti Parkban folytatódott.

5 Thoughts to “Cartagena és a Karib-tenger kalózai”

  1. littke

    Élveztem a leírásod.

  2. Könyveslány

    Ismét jó poszt született, gratulálok!

  3. Inka Kék Túra

    Köszönöm mindenkinek! Kicsit nehezen született meg, de megérte. 🙂

  4. Inka Kék Túra

    Kimaradt egy kép, de most beleraktam. Ki találja meg, melyik volt az? 🙂

Leave a Comment